A világi munkatársak szerepvállalása
egyre fontosabb az egyházban

Udvardy György, az Esztergom-budapesti főegyházmegye hitoktatási felügyelőjének köszöntő szavai után a fenti, XII. Piusz pápától származó gondolattal kezdte meg nyitó előadását Brückner Ákos, aki az Apostolicam Actuositatem kezdetű zsinati dekrétumon keresztül ismertette, miként vannak jelen a világi munkatársak az Egyház életében, milyen szerepet töltenek be az apostoli munkában.

A kiscsoportos beszélgetések során találkozhattunk állandó diakónusokkal, ökumenikus munkatársakkal, plébániai közösségvezetőkkel, beszámolót hallhattunk az „útkereső plébánosok”, a „Hajszoló” (ifjúsági vezetőképző), a KeKaKo (evangelizációs iskola) tevékenységéről, valamint a felnőttképzésről.

Szombaton Keszthelyi Ferenc püspök atya adott indító gondolatokat. A nap gerincét alkotó előadások során Blanckenstein Miklós, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója a világi apostolkodás alapjának a tanúságtételt, a személyes hitvallást jelölte meg. Szigeti Szabolcs a KIFE (Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség) képzési programját ismertette, s ez alapján rámutatott a különböző korosztályok lelki-tudományos érdeklődési irányaira. Fogassy Judit nővér az új hitoktatási rendszert, a folyamatosan bevezetésre kerülő katekumenátus intézményét mutatta be, kiemelve a személyes megszólítás, az egyéni hitélmény jelentőségét.

A huszonkét éves átlagéletkorú résztvevők hétvégi együttlétét közös esti zsolozsma, taizéi imaóra, hajnalba nyúló teaház, gitáros ifjúsági szentmise, kerekasztal-beszélgetés gazdagította.

Vasárnap Gábor Miklós, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM) elnöke az ifjúsági munka gyakorlati oldalát, a civil szerveződések, egyesületek pályázati lehetőségeit vázolta fel, és beszélt a történelmi egyházak fogadtatásáról az ifjúságpolitikai intézmények körében.

Karl-Josef Rauber apostoli nuncius záró beszédében megerősítette, hogy a világiakat nem lehet külön csoportként, alárendelt szerepben kezelni az Egyház tagjai között, hiszen rendkívül fontos szerepet töltenek be a hit megélésében és továbbajándékozásában. A világi és felszentelt munkatársak csak közösen, egymás munkáját kiegészítve alkothatják Krisztus Testét, s építhetik Egyházát – valamennyien egyéni hivatásukból fakadó sajátos szerepük által.

A Találkozó kiemelkedő eredménye, hogy párbeszéd kezdődött a hasonló feladatot végző, közös célért dolgozó leendő teológusok, hitoktatók, hittanárok között. Tényleg rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni az Istentől kapott képességeinkkel és meg tudjuk-e szólítani körülöttünk élő testvéreinket, közvetíteni tudjuk-e a hitet feléjük szeretettel és „szakértelemmel”!

Köszönetet mondunk a hétvége szervezőinek; Bitter Ákosnak, a Találkozó házigazdájának, valamint a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete és a KIM munkatársainak a háttérmunkáért. Köszönjük a KIFE és a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatását, amely segítségével ez a program megvalósulhatott.

A búcsúzással a történet természetesen nem ért véget. Másnap, hétfőn újra beültünk a padokba - ahogy társaink országszerte - a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Papnövendékek és világi hallgatók egyaránt. Az Egyház, az Egyházért.

Gégény István