— Az indulást követő évben művészeti programmal gazdagítottuk oktatási-nevelési rendszerünket. Zeneiskolát alapítottunk, amelynek szolfézs óráit délelőtt, a hangszeres órákat pedig délután tartjuk. Majd pedig nyolcosztályos gimnáziumot indítottunk. Pécsett ekkor még nem működött más katolikus iskola, ezért az érdeklődés nagy volt, azonban az is tény, hogy az egyházi általános iskolának nem volt hagyománya a városban. Talán ennek is betudható, hogy kezdetben még a katolikus családok is nehezen barátkoztak meg az intézménnyel.

Pécsi Rita igazgató

Nemcsak a zenét, hanem a művészetek más területeit is a pedagógiai program részévé tették.

— A nyolcosztályos gimnáziummal párhuzamosan a zeneiskola mellett képzőművészeti ágazatot is indítottunk, hiszen vannak gyermekek, akik nem a zene, inkább a képzőművészet iránt fogékonyabbak. A művészeti nevelést ugyanis a kezdetektől fontosnak tartottuk. Nem művészeti középiskolát kívántunk kialakítani, hanem annak a ténynek a fölismeréséből indultunk ki, hogy a művészeti nevelésnek olyan feladata és hatása van, amit másféle oktatással nem pótolhatunk. A lelki nevelés „ forró drótjának” is nevezhetnénk.

„… hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a
valóság művészi kifejezéséhez”

Az oktatási tervekből egyre inkább kiszorul az érzelmi nevelés. Az iskola célja tehát nem csupán az, hogy magas szintű ismereteket közöljön, hanem az is, hogy jó emberként kerüljenek ki növendékeink. Nem elégséges, hogy külön-külön megtanítsuk a matematikát, a kémiát, a történelmet, azután majd a gyermek magának összefűzi, egységbe foglalja a tudást.

Ezt már Németh László is szorgalmazta annak idején, de máig alig említik az ő pedagógiai elképzeléseit, a gyakorlatban pedig még kevésbé alkalmazzák, sőt egyre ritkábban találkozunk a tudást egységben foglaló módszerrel.

— Nálunk a tanároknak külön-külön, s együttesen is feladatuk, hogy keressék az egyes tudásterületek közötti kapcsolódási pontokat. Ennek a komplexitásnak a szellemében építettük be tantervünkbe például a társastáncot, a néptáncot. A zenei nevelésben az énektanárnak és a szolfézstanárnak rendkívül fontos feladata, hogy a gyerekeket otthonosságra nevelje a zene világában, ízlést formáljon, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a valóság művészi kifejezéséhez.

Átlapozva az énekkönyvet – amelyet édesapjával közösen írtak —, a reneszánsz tárgyalásánál például szó esik arról, ki volt Bruneleschi, aki megtervezte a Szent Péter-bazilika kupoláját…

— Utána pedig azt tárgyalja, hogy ebben a korban milyen hangszereket használtak, milyen zenét hallgattak az emberek. Ezt követően pedig a gyerekek maguk is énekelnek korhű dallamokat. Ugyanakkor Kolumbusz is szóba kerül, hiszen ugyanarról a korról van szó, de Kálvin és Luther működésére is kitér a könyv, s nem feledkezik meg arról sem, mi történt az adott korban Magyarországon.

Ha jól tudom, ezt az ismeretöszszegezést minden év végén a valóságban is megelevenítik az iskolában.

— Tanítási időben, de már feloldva az addigi órarendet, valamennyi tanár részvételével öt-tíz napon keresztül „átélünk” egy-egy korszakot. Amikor például a barokkot „éltük át”, a tanárok saját tananyagukból elővették azokat az ismereteket, amelyeket ehhez a korhoz lehet kapcsolni. Ennek keretében a kovácsmesterségtől a kőfaragásig, a barokk ruha megtervezéséig és megvarrásáig minden foglalatosság előfordult. S nemcsak a diákok öltötték magukra az így elkészített ruhadarabokat, hanem a tanárok is barokk öltözékben vonultak föl. Így az elméleti tudáshoz közel lehet hozni az adott kort. S a gyermek beláthatja, hogy akkor is sok mindent tudtak az emberek, talán nem azt és nem úgy, mint mi, de megbizonyosodhat arról, hogy nem a mi korunkkal, a mi életünkkel kezdődött a világ.

Ehhez jól felkészült tanárokra van szükség.

— Iskolafenntartónktól, a püspök úrtól szakmai szabadságot kaptam, s legjobb meggyőződésem szerint választhattuk ki másokkal együtt erre a feladatra a pedagógusokat.

Pécs városa ehhez megfelelő szellemi hátteret nyújt. Az iskolának azonban gazdasági szempontból is fönn kell maradnia. Milyen segítséget kapnak ehhez?

— Pécsett nehéz egyházi iskolát indítani. Az önkormányzat oktatási osztálya ilyenkor mindig nehézkesnek mutatkozik. Hosszú – az önkormányzattal folytatott — huzavona után költözhettünk be 1998-ban a mostani, gyönyörűen fölújított épületbe. Ám már most látszik, hogy az iskola fejlődése jövőre újabb öt tantermet igényel, s emellett tornateremre is nagy szükség lenne.

Elmer István