Téli várakozás

Ugye, mindnyájan a karácsonyra gondolunk? Mi másra is, hiszen a kereszténység egyik legszebb, a családoknak pedig egyértelműen a legmeghittebb ünnepe ez. Ki-ki a maga módján spórolgatta régen, és spórolgatja ma is agyermek egy-egy kis ajándékára valót, mert a szeretet ünnepe így kéri, s megtesszük.

A karácsonyi ünnepkör Katalin (november 25.) napján veszi kezdetét, ugyanis akkor ér véget a kisfarsang, és elérkezik az adventi gyertyagyújtás ideje. Majd a karácsonyfaállítás, az ajándékozás ad újabb örömöt, de ilyenkor a megszokottnál is jobban vigyázunk a szánkra, és lehetőleg jókat cselekszünk.

Hosszúak ilyenkor az éjszakák, amelyeket régen a fiatalok és az idősek egyaránt hasznosan töltötték. Még a legidősebbek sem feküdtek le korán. Az asszonyok beszélgettek a fonókban, az emberek már az idei borral koccintgattak. A fiatalok már nem báloztak ugyan, de hol egyiküknél, hol a másikuknál összesereglettek és halkan dalolásztak. Szigorúan betartották az egyház által szabott, nemzedékről-nemzedékre hagyományozódott adventi csend-szokásokat.

Ha nagy volt a hó, nemcsak a gyerekek mentek szánkózni, hanem a fiatalság, köztük akár a fiatal házasok is. Sok legény és házasember maga készítette a szánkót. Volt egyszemélyes, de olyan nagyobb is, amelyikre többen is fölfértek, majd még nagyobb, a lovas szán, amely nem csak személy, hanem – mondjuk – rőzse, szalma és más dolgok szállítására is alkalmas volt. Megesett, hogy a család cihelődött föl, akik megfázás ellen pokrócokkal is körül terítették magukat, és így mentek messzibb lakó rokonokhoz. Ilyenkor az egyik ló nyakába csengőt akasztottak, melynek hangja megint csak a karácsonyi hangulatot emelte.

Ilyenkor sok helyen vágtak disznót, mert hogy annak is most, karácsony táján volt a hagyományos ideje. Mivel azokban a régi időkben, amikor a helyi hagyományok elevenen éltek, kemencébe dugott szalmával és rőzsével fűtöttek, a disznótorok sok helyen hajnali csöndes mulatással végződtek. Aki megfeledkezett a „jó nevelésről”, azt megszólták. Hazamenet minden rokon, aki jelen volt a torban, kevés kóstolót kapott és hazaballagtak.

És most megint közeledik a karácsony, a második évezred utolsó karácsonya. Egy nagyon nehéz évezred, évszázad vége, amelyet itt éltünk meg akkor is, ha kergetett a tatár, a török, meg a többi horda, akik nagyon szerették volna szétzúzni egyre erősödő nemzetünket, egyre gazdagodó sajátossá váló hagyományainkat.

Várakozunk, mert tudjuk, hogy ezidén is eljön az, akit minden karácsonykor hajlékunkba várunk. Várjuk eljövetelét, hogy kezünket fogva, s mind összekapaszkodva vezessen át bennünket a harmadik évezredbe, hogy tovább építkezzenek a keresztény családok, s rajtuk keresztül és új, jobbá váló keresztény Magyarország. Egymás kezét foga mondjuk most is, mint tették őseink: kegyelmekben gazdag, áldott karácsonyt, békés, boldog új évet!

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu