Vörösmarty Mihály, háromszor

Amikor 1945 őszén magyar-olasz szakos bölcsész lettem, örömmel fedeztem föl, hogy Brisits Frigyes kollégiumot hirdet „Vörösmarty elbeszélő költészete” címmel. A ciszterciek Szent Imre Gimnáziumának igazgatója, nyolcadikos gimnazista irodalmi tankönyvünk egyik írója, a kiváló irodalomtörténész, aki akkori titulusa szerint „egyetemi magántanár” (később: „egyetemi rendkívüli tanár”) volt – hetente egyszer, reggel nyolckor kezdte kollégiumát.

Minden jegyzet nélkül beszélt: lírai hevülettel, költői hangon és hanghordozással, átszellemülten, hallatlan szuggesztivitással. Mindnyájan, akik boldog figyelemmel hallgattuk, egyszeriben Vörösmarty Mihály közvetlen közelében érezhettük magunkat – karnyújtásnyira a Zalán futása, A két szomszédvár, a Tündérvölgy, a Délsziget poézisétől. Brisits professzor úr szinte odavarázsolta mellénk a nagy romantikus költőt.

Megjelenítő szeretet áradt zenei szépségű mondataiból. Azóta sem hallottam senki mástól, hogy Vörösmartyt és alkotásait ekkora empátiával jelenítse meg, a költőről és epikus alkotásairól ennyire Vörösmartyhoz méltóan szóljon. Több, mint fél évszázad múltán ma is örömmel hallgatózom viszsza arra a kora reggeli kollégiumra; Vörösmarty mindig úgy fog bennem élni, ahogyan Brisits Frigyes, az ihletett paptanár fölidézte nekünk. Most is: köszönet érte, professzor úr!

2.

Alighanem minden operalátogató tudja, hogy a Bánk bánban, Erkel Ferenc operájában a Katona József drámájából írott Egressy Béni szövegkönyvének van egy „betétdarabja” is: Petur bán és a békétlenek a megzenésített Vörösmarty Mihály-vers, a Keserű bordal költői sorait éneklik. Ám az már kevésbé ismeretes, hogy 1940 óta a Késő vágy első négy sora is elhangzik nemzeti operánkban. „Túl ifjúságokon, / Túl égő vágyimon, / Melyeknek mostohán / Keserv nyílt nyomdokán” – Bánk bán énekli az első felvonás Melinda, te égi név… kezdetű áriájában.

Hatvan évvel ezelőtt Nádasdy Kálmán átdolgozta az opera eredeti librettóját, eltüntette belőle a prozódiai hibákat, teljesen újraírta a „Hazám, hazám…”-at; és minthogy a Melinda, te égi név megfelelő dallamrészére pontosan ráillett Vörösmarty Mihály Késő vágyának négy verssora, hát odaillesztette. Milyen jól tette!

Kétszáz esztendővel ezelőtt született nagy romantikus költőnk Merengőhöz című költeményének tizenkét sora is megszólalt az Ybl-palota operaszínpadán, 1943. február 20-án, a Garabonciás című Lehár Ferenc-daljáték premierjén (és utána még tizennégy előadáson). Világhírű zeneszerzőnk a háború legkomorabb pillanataiban a szabadságharc idejét idéző daljátékkal tett hitet a magyarsága mellett; a Vörösmarty-verset a mű rendezőjének, Nádasdy Kálmánnak kezdeményezésére komponálta meg. A magyar operakultúra egyetemes emberéé tehát ezúttal is az érdem!

3.

Valamikor az említett két dátum, 1940 és 1943 között (de lehet, hogy valamivel később emlékezetes zenei bemutató hangzott el a Magyar Rádió hatos stúdiójában: Dohnányi Ernő nagyzenekarra s vegyes karra írta át a Szózatnak Egressy Béni komponálta zenéjét.

Átírta? Nem, semmit sem írt át, egyetlen hangot sem változtatott meg, mindössze a „helyére tette” a zenei hangsúlyokat.

Mindannyian emlékezhetünk rá, kisiskolás korunkból: mennyi prozódiai hibával énekeltük nemzeti imádságunkat („Hazád-nakren-dü-ületlenül”; nem is szólva a befejezés hamisításáról: „itt é-élned és meghalnod kell.”

Dohnányi Ernő átritmizálta Egressy Béni dallamait, s a Szózat, azon az emlékezetes rádiós esten, megkapta a maga hibátlan hangzástestét.

Magnetofon nálunk még nem volt, a hangversenyt ha kis- vagy nagylakkra rögzítették is: a felvétel elkophatott, elkallódhatott az elkövetkező nehéz időkben. Kemény hanglemezre nyilván nem játszották át, hogy boltokban meg lehessen venni; a zenekari és az ének-kottát sem adták ki… Magam kíváncsian kutattam már akkor, végzős gimnazistaként, de hasztalan. Pedig nagyon szerettem volna megszerezni ezt a Szózat-feldolgozást valamilyen formában.

Jöttek a bombázások, jött Budapest ostroma. Azután elkövetkezett az az elmebajos perc, amikor irigyei és ellenlábasai háborús bűnösnek deklaráltatták Dohnányi Ernőt. Nagy zongoraművészünk és zeneszerzőnk nevét sem lehetett leírni, évtizedeken át, nemhogy a műveit hallhattuk volna.

Ezen, szerencsére, már túl vagyunk; a mester alkotásai – ha nem is sűrűn – elhangzanak. És bár közben a Szózat zenei-prozódiai gondjai is némiképp enyhültek – örvendetes lenne, hogy valahonnét előkerüljön Dohnányi Ernő remekbe készült feldolgozásának kottaanyaga.

Hol lehet? Miért nem tudjuk, miképp férhessünk hozzá?

Hiszem és remélem, hogy a Vörösmarty-bicentenárium segíteni fog: előbb-utóbb megszólal a Szózat ugyanúgy, ahogy ötvenegynéhány évvel először és – egyetlenegyszer hallottam…

Dalos László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu