|
Közönségéből közösség Tíz éve tértek vissza a barátok Gyöngyösre A Mátra kapujának is nevezett Gyöngyösön az 1500-as években telepedtek meg a ferencesek. Rendházuk a viharos magyar történelem során – ha jelentős veszteségekkel is – egészen 1950-ig folyamatos működött. A szerzetesek elhurcolását követően a barátok csak negyven év után, 1990 augusztusában jöhettek vissza Gyöngyösre. Templomuk azóta újra a város vallási életének egyik központja lett. Jelenleg négy ferences: Hován Ágoston plébános mellett Donát és Kamill testvér, és egy jelenleg kórházban ápolt idős atya él a jókora házban, amely a rend legnagyobb magyarországi kolostora volt. Valaha itt volt a ferencesek teológiai főiskolája és nagy értékű könyvtára is, az épület méretei annak az időszaknak megfelelőek. Autista gyerekek fognak majd ide jönni – magyarázza a nyáron pappá szentelt Kamill testvér –, idővel az övék lesz az épület nagyobbik része: egy földszinti, két emeleti szárny és a beépítendő tetőtér. Egy pasaréti szülő szervezi az Autista Segítő Központot, amely a tervek szerint májustól tíz gyermekkel, később hetvennel működik majd a gyöngyösi ház falai között. Mindennek persze még a legelején vagyunk, hosszú évek és sok-sok jóakaratú ember segítségére lesz szükség a megvalósításhoz – de ez nem újdonság, ha valami megvalósul a szép, nagytervekből, akkor az többnyire így. Az ötven évvel ezelőtti erőltetett iparosítás a környező lignitbányák és a hőerőmű révén sokakat vonzott mindenfelől a valamikori kisvárosba, megváltoztatva annak arculatát és a lakosság eredeti összetételét. Ma három iskolában végeznek hitoktatást egy főfoglalkozású és két kisegítő hitoktatóval, főleg az alsó tagozatos gyerekek körében. A barátok sajnálják, hogy a városnak máig nincs katolikus iskolája, óvoda viszont már 1993 óta működik. A ferences plébánia híveinek jelentős hányadát teszik ki azok az idős emberek, akik már a szerzetesek elűzése előtt is ide, a barátokhoz jártak. Szerencsére a mai húsz-harmincévesek körében is tapasztalnak érdeklődést, és néhány öregcserkész buzgalmának köszönhetően cserkészcsapatuk is van. A szerzetesek úgy látják, ez is jó pasztorációs alkalom. Péntek esténként a plébánia közösségi termében klubszerű foglalkozások keretében foglalkoznak az ifjúsággal, az asztalifoci, a zenehallgatás mellett kötetlen de nem céltalan beszélgetések folynak a fiatalokat érdeklő kérdésekről, olykor pedig „batyubált” rendeznek. Nem kis dolog, hogy szép számmal vannak, akik ezt jobban szeretik, mint a diszkót. A felnőttek megszólítását tartja legidőszerűbb lelkipásztori feladatának Hován Ágoston plébános. Személyre szóló meghívó leveleket küld a nyilvántartásukban szereplő híveknek: minden vasárnap délutánra ötven embert invitálnak a plébániára közös beszélgetésre. Fel akarják mérni az egyházközség helyzetét, a hívek lelki igényeit. Szeretnék továbbá, hogy akik egymás mellett ülnek a templomban és egymás közelében laknak, azok valóban megismerjék egymást, hogy a szentmisék közönségéből közösség váljék. Kipke Tamás
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|