Forgatom a szavakat

Sokszor emlegették már, de most, a világi apostolság szentévi ünnepe nyomán ismét eszembe jut: nincs pontos szavunk - más nyelvekben sem - az egyház nem pap, nem szerzetes tagjainak megnevezésére. Ennek is van oka, de itt és most messzire vezetne ennek boncolgatása.

Most inkább a többféle megnevezés „üzenete“ érdekel. Mert mindegyikben van - éppen a pontatlanságuk miatt - valami olyan érték, amit újra és újra tudatosítanunk kell. Ép érzékű katolikus keresztény - éppen manapság - aligha vitathatja a felszentelt papság és a szerzetesi hivatásban élők szükségességét az egyházban. Szerintem még mindig inkább többen vannak közöttünk, akik nem ébredtek tudatára annak, hogy a világi hívők nem csupán passzív befogadók az egyházban, hanem az egyháznak, Krisztus misztikus testének, Isten népének teljes értelemben vett tagjai. Ebben az értelemben az egyház minden tagja - a pápától a megkeresztelt csecsemőig - testvér Krisztusban. A II. vatikáni zsinat is – mielőtt természetesen különbséget tett volna a klérus és a laikusok között –, világosan hangsúlyozta az egyház valamennyi tagjának egységét a közös keresztény hivatásban.

Ezért forgatom, ízlelgetem most a szavakat, ezeket a pontatlanságuk ellenére is oly sokat mondó szavakat. Amikor azt mondjuk: laikusok az egyházban, azt is jelenti, hogy a legtöbb szentség vételét paptól, püspöktől kérő. (Persze ebben az utóbbi értelemben a pápa is „laikus“, hisz ő sem oldozhatja fel saját magát.) És a világi hívő ? Hiszen az egyház minden tagja e világból való! Ám aki nem az egyházi rendhez tartozik, az foglalkozása, életformája révén sajátos megszentelő küldetést tölthet be a világban. De a legszebb megnevezés mindenképpen a krisztushívő. Ez fejezi ki legszebben a keresztségben kapott „keresztény újdonságunkat“. Legfontosabb, hogy ne csak a szavakat ízlelgessük, hanem megéljük pozitív tartalmukat.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu