 |
 |
 |
 |
2000.
szeptember 17. |
Nem
tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak
egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
(1Kor 9,24) |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Balássy Lászlóra emlékezünk Az 1950-es években, épp a kommunista elnyomás legsötétebb korszakában bontakozott ki egy új katolikus szellemű költői-írói nemzedék. Csanád Béla, Gerlei József, Vasadi Péter, Dümmerth Dezső mellett már ebben a korszakban feltűnt verseivel és műfordításaival: Balássy László. Az árnyalt formaérzékkel és elkötelezett keresztény eszmeiséggel felvértezett fiatal költő 1956-ig jobbára csak a katolikus sajtó hasábjain publikálhatott. 1956 után fokozatosan megnyílt előtte az „állami szektor” is. Számos verse, cikke és fordítása hangzott el a Magyar Rádióban; kötetei láttak napvilágot: a Haldokló bilincsek és a Csanád Béla társszerzőségével a Kelj föl és járj! című színvonalas antológiák. Ezt követően kezdett hozzá különböző monográfiák összeállításához, megírásához. Korunk kiemelkedő katolikus személyiségeiről: Apor Vilmosról, Bogner Mária Margitról és Kaszap Istvánról szóló kötetei az Ecclesia Kiadó gondozásában jelentek meg és nagy érdeklődésre tarthattak számot. Közösen állítottuk össze, a számára sajnos, már csak posztumuszként megjelent riportkötetet, Csodák között élünk címmel, amely neves hazai írók-művészek (közöttük az azóta elhunyt Simándy Józseffel, Dümmerth Dezsővel és Gergely Ferenccel) vallomásait fogta egybe, és amely egy felszabadult, új időszak kezdetét is jelentette 1990 őszén. Balássy László tíz évvel ezelőtt, 62 esztendős korában hunyt el – tarsolyában még számos értékes irodalmi tervvel és mondanivalóval. Éveken át az Új Ember belső munkatársaként szolgálta a magyar katolicizmus nemes ügyét. Szeghalmi
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
