 |
 |
 |
 |
2000.
szeptember 17. |
Nem
tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak
egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
(1Kor 9,24) |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Rubovszky András Nyaralunk, utazunk Jubileum 2000 Nyaralunk – évente viszszatérően. Mindig várjuk, aztán ugyanúgy elmúlik, mint a karácsony, mint az újév. Elmúlik a nyár, a szabadság: megerősödik és ismét feltör a felismerés, minden múlandó. Az idén nyáron külföldön utazgató, szabadságát töltő ember naponta szembesül azzal, amit már itthon is tudott, talán éli és érzi is, hogy a jubileumi 2000. esztendőben vagyunk, a Szentévben. A nyaralás kicsit fordulópont, kicsit számvetés, pihenés és készülődés. Készülődés az új feladatokra, talán a fogadkozások ideje is. A szabadság után elvégzem majd azt, amit eddig nem tudtam, talán nem is akartam. Fordulópont-e, vajon a Jubileum 2000 saját a életünkben, szűkebb és globális történelmünkben? Nem tudom, de azt hiszem nem is ez a lényeges. Járva Európa útjait, a teremtett és épített világ szépségei adják a lényeget. Az Isten valóságának és gondviselésének folyamatosan tetten érhető gazdagsága. A szabad akaratából jóra és szépre törekvő ember alkotóképességének nagyszerűsége. Bárcsak ilyen szép lenne a világ és a benne élő ember, ahogy ezt a nyaraláson látjuk. Európa ünnepli az ezredfordulót. Megszépíti városait, ünnepi alkalmakat teremt a színpadokon, köztereken, múzeumokban. Le akarja mosni magáról a XX. század szennyét, el akarja felejteni a borzalmakat. Azt akarja érezni, hogy az új évezred békében és gazdagságban köszönt ránk, és a következő évszázadok boldogabbak lesznek. Pedig nem mindenütt van béke, és főleg nem mindenütt van gazdagság. A boldogabb évszázadokba vetett hitünk ma is örök reménységünk. Ünnepel a katolikus világ. A nyaralás, az utazás lehetőség arra, hogy a Jubileum 2000, a szentévi búcsú elnyerésének lehetőségével keressük fel a templomokat. A Szentatya teljes búcsú elnyerésének lehetőségét szentgyónáshoz köti. Senki nem lehet e nélkül kegyelmi állapotban. A gyónás megvallás és bánat, a kegyelem az isteni megbocsátás. A Szentév a nagy zarándokhelyek - Mariazell, Padova, Assisi, Cascia, Róma - jubileumi üzenete, lényege a világ és a világ katolicizmusának nagy közös gyónása. A 2000-ik év külön kegyelme számunkra, hogy II. János Pál pápánk vezeti át egyházunkat az új évezredbe. A világ nagy gyóntatóatyja. Közös lelkiismeretünk. A XX. század nagy egyházüldöző és Istent gyalázó diktatúráinak a nácizmusnak és a bolsevista kommunizmusnak ellenpontja. Pápasága nélkül magyar hazánk is lassabban szabadult volna az idegen járomtól. A 10 éve elnyert szabadságunkért is méltó hálát adnunk ebben a szentévben. Boldoggá avatott Apor Vilmos püspökünk után reménykedhetünk a többi mártírjaink oltárra emelésében. Elsősorban Mindszenty József. Méltó lenne a kommunizmus vértanújaként kiemelkedő európai alakja, hogy egyházunk szentjei között imádkozhassunk közbenjárásáért. Az olasz templomok oltárai előtt imádkozva óhatatlanul vonunk párhuzamot az évszázadok üldözött és megkínzott szentjei és a kommunista börtönökben megkínzott és mártírhalált szenvedett magyar papok, apácák és világiak között. Van mit megvallania a XX. század embereinek. És a bűnbánat? Szentatyánk ezt is elvégezte, bocsánatot kért az elmúlt évszázadok minden bűnéért. Ne értsük félre szavait, ne fabrikáljunk ebből napi politikai érdekérvényesítést. II. János Pál nem emberektől, nem embercsoportoktól, hanem az Istentől kért bocsánatot, megbocsátást mindenki számára. Azok számára is, akik egyénileg vagy csoportosan még ma is adósok saját bocsánatkérésükkel. A szabadság, az utazás alkalom, hogy kitekintsünk a világra. Észrevegyük a teremtett és ember alkotta világ szépségét. Ez a szépség adja a reménységet a következő évezredre. Az ember alkotóereje adja e reménységet, a templomot, az autópályát, az informatikus társadalmat építő emberé. Azé az emberé, aki munkában, szabadságban megtalálja közös reménységét Krisztust. (A szerző a Széchenyi Társaság főtitkára)
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
