A „minőség forradalmára” koncentrálunk

Divatos és kissé fellengzős új szóösszetétele nyelvünknek a „sikertörténet” kifejezés. Most mégsem tudok találóbbat. Egy igen ízléses, kiválóan szerkesztett és információ gazdag kiadvány lapozgatása közben ötlött az eszembe a nem túl eredeti felismerés, miszerint a magyar egyház szabaddá válása óta eltelt egy évtized igazi, és talán egyetlen „sikertörténete” az, ami a katolikus oktatás, a katolikus iskolák terén történt.

Szeretem a számokban kifejező jelenségeket, de tudom azt is, hogy a mögöttük meghúzódó tartalmak árnyalják, olykor kétségessé is teszik a számok igazságtartalmát. Ebben az esetben is természetesen mélyebb elemzést igényelne a kérdés, de a számok önmagukban is nem csak impozánsak de élni akarásról, életerőről, leleményességről és kitartásról tanúskodnak. Tudjuk, hogy a kommunizmus bő négy évtizede alatt mindössze nyolc katolikus iskolát tűrt meg a hatalom. Ezzel szemben Krisztus születésének 2000. esztendejében a magyar egyház félszáz óvodával, közel száz általános iskolával, több mint félszáz gimnáziummal, több mint harminc szakiskolával és majdnem félszáz középiskolai kollégiummal dicsekedhet.

Igen, dicsekedhet. Tudatosan ezt a szót használom, mert máris hallom az ellenvetéseket, hogy bizony a kevesebb több lenne, kevés a paptanár, kevés a szerzetes nevelő, hogy nem mindenki és nem mindenhol áll a helyzet magaslatán. A tanár, a vezetés, a fenntartó testület gyakran kívánni valókat hagy maga után, hogy kevés a pénz, hogy nincs biztosítva az elkötelezett pedagógusok utánpótlása, és még hosszan sorolhatnám a bizonyosan igaz vagy legalábbis részben igaz érveket, tapasztalatokat. Azonban nincs, és nem is lehet megállás.

A történelem alakulása úgy hozta, hogy a mai papi, szerzetesi és pedagógus társadalomnak, valamint a mai szülő generációnak kellett telepesként, gyarmatosítóként, új honfoglalóként megteremteni, újra teremteni iskoláinkat. Ami lehetőséget most elszalasztunk, illetve már elszalasztottunk, az lehet, hogy nagyon sokáig nem lesz pótolható. Szinte ösztönösen megérezték ezt a magyar katolikusok, s ezen belül is oly gyakran maguk a hívek „kényszerítették” makacs kitartásukkal alapításra papjaikat püspökeiket, a rendi elöljárókat, s ennek köszönhető, hogy ma már tényező a magyar iskolarendszerben egyházunk és a nevével fémjelzett intézményrendszer.

Nagyszerű kiadvánnyal lepte meg a millenniumi esztendőben a magyar egyházat és az érdeklődő tágabb közvéleményt Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképző Központ. A Katolikus iskolák Magyarországon című kötet egy-egy oldalon, színes fényképekkel és jól áttekinthető, egységes szerkezetben mutatja be valamennyi, összesen 187 intézményünket.

Pápai Lajos, a püspöki kar iskolabizottságának elnöke bevezetőjében többek között azt hangsúlyozza, hogy a fejlődés óriási, ha figyelembe vesszük azt is, hogy az átvett épületek, berendezések, könyvtárak, szertárak, bútorok nagy többsége igen lerongyolódott állapotban volt. Szemünk láttára, példás öszszefogás eredményeként születtek újjá ezek az intézmények, s most jutottunk el oda, hogy a külső feltételek megteremtése után a „minőség forradalmára” koncentráljunk.

A kiadvány először fenntartó testületenként sorolja fel az intézményeket. Háromféle fenntartótestület létezik: az egyházmegyék, a szerzetesrendek és az egyházi szervezetek.

Egyetlen olyan egyházmegyénk van, Kalocsa-kecskeméti, amelynek nincs saját fenntartású gimnáziuma, bár az egyházmegye területén több szerzetesi gimnázium található. A legtöbb gimnáziuma (4) az Esztergom-budapesti egyházmegyének van. Általános iskolája is a prímási egyházmegyének van a legtöbb, 13, a fehérvárinak és a vácinak 8-8, Egernek, Pécsnek és Veszprémnek 5-5, míg a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegyének egyetlen általános iskolája sincs.

A szerzetesrendek között a gimnáziumokat tekintve a piaristák a legnagyobb fenntartók hat iskolával, őket a ciszterciek követik négy. és az angolkisasszonyok, a ferencesek, a bencések, a kalocsai nővérek és a szegény iskolanővérek 3-3 iskolával.

A katolikus iskolafenntartók harmadik típusa, az egyházi szervezetek. Ezek közül a karitásznak, a Kolping szövetségnek és a szeretetszolgálatnak vannak intézményei.

A kötetből az is szemléletesen kiderül, hogy melyik településen mennyi katolikus oktatási intézmény van. természetesen Budapesten vezeti a listát 25 oktatási egységgel, majd Eger és Miskolcon következik 6-6, illetve Esztergom és Győr 5-5 intézménynyel.

A könyv többi részében pedig minden oldalon egy-egy iskola mutatkozik be. Ennek erénye, hogy egységes kérdőívre kapott lényegre törő válaszokat tartalmaz, amely kitér az iskola minden fontos jellemzőjére, többek között a nevelőtestület összetételére (szerzetestanárok, paptanárok, világiak számának feltűntetésével), az osztályok és az diákság számára, a képesítésre, az idegen nyelv tanításra, a felvételi követelményekre, a képzési sajátosságokra és az iskola pedagógiai hitvallására.

Ezek közül idézem a legrövidebbet, amelyben az összes többi is bennfoglaltatik: „Az egri érseki Szent József kollégium növendékeit az egyház öntudatos híveivé, a magyar haza becsületes polgáraivá és a társadalom művelt tagjaivá szeretné nevelni.”

Sikerüljön nekik, mert a „sikertörténet” csak így lesz teljes.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu