Az elmúlt esztendőben politikusok sokat foglalkoztak Koszovóval, a többségében albánok lakta jugoszláviai tartománnyal. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy az albánok beköltözése akkor gyorsult fel, amikor a koszovói szerbek nagy része a XVII. század végén Magyarországra vándorolt. 1700. augusztus 15-én pedig a bécsi Kamara utasítást adott ki a szlavóniai és Tisza-marosi szerb határőrvidék megszervezésére.

Nagyobb tömegű szerb csoport szervezett telepítésére csak a törökök kiűzése után került sor. Császári kiáltványok szólították fel a déli szlávokat, hogy vegyenek részt az elnyomók elleni harcban. Amikor azonban a rácoknak nevezett szerbek fegyvert fogtak, a törökök elűzték őket szülőföldjükről, Koszovóból is, és Csernojevics Arzén pátriárka 200 ezer szerbbel otthont kért Habsburg Lipót császártól. Előbb a Duna-Tisza-közére, aztán a Dunántúlra vonultak, végül a Tisza és a Maros mentén telepedtek le. Ortodox vallásukat szabadon gyakorolhatták, majd határőrséget szerveztek belőlük, mert a Maros-Tisza közötti terület egy ideig még a törökök kezén maradt. Katonai szolgálatukért földet kaptak, helyzetük ezért a hajdúkhoz hasonlított, de a Habsburgok jobban megbíztak bennük mint a magyarokban. Ők lettek a császár hűséges fiai

A felszabadító háború után jött létre tehát az Adriai-tengertől az Erdélyig terjedő határőrvidék, amely a Habsburg Birodalomba beillesztett Magyarországot a Török Birodalomtól elválasztotta. A terület mindig is a magyar állam területét képezte, bár tulajdonképpen jogtalanul osztrák közigazgatás alá tartozott. Olyan volt, mint egy Magyarország hátának szegezett kés. Végleges szervezete 18 határőr gyalogezredből, 1 sajkás vagyis folyami hadihajós zászlóaljból és 1 huszárezredből állt Horvátországban, Szlavóniában, a Szerémségben, a Bánságban és Erdélyben. A szerbek mellett később horvátokból, románokból, németekből, sőt székelyekből is szerveztek alakulatokat. 1848-ban a székelyek kivételével mind szembefordultak a magyar kormánnyal. Ekkor derült ki a határőrség másik funkciója: a Habsburgoknak fanatikus, hűséges és kíméletlen harcosokra volt szükségük ellenfeleik megsemmisítésére. A szerb határőrök 3 törökellenes háborút harcoltak végig, de a Rákóczi-szabadságharcban és 1848-49-ben a magyarok ellen is hasonló vadsággal küzdöttek. Önkormányzati követelésüket felkarolta Bécs, de a győzelem után ők is pórul jártak. Előbb a román, majd 1869-ben a szerb és horvát határőrséget is megszüntették.

A törököktől már régen nem kellett félni, a császár kiegyezett a magyarokkal, a feudális kiváltságok pedig akadályozták a polgári fejlődést, ezért a határőrvidék területét beolvasztották a horvát és magyar vármegyékbe. A magyarokat fenyegető késekből kapákat önthettek.

G. Bartók Béla