A pap szavára?

A nyár elején részt vehettem néhány újmisén. Szép szokás, hogy az első szentmise kezdetén az újmisést köszöntik az egyházközség képviselői. A szívhez szóló köszöntőkben gyakran elhangzik egy kijelentés, ami a teológust (és főként a nem katolikus keresztényeket) kissé zavarja. A kijelentés leggyakoribb változata: „Milyen nagy hatalma van a papnak, hiszen az ő szavára Jézus megjelenik az oltáron!”

Igen, a felszentelt papnak Krisztustól kapott lelki hatalma, és nélkülözhetetlen szerepe van a szentmisében! A pap szerepét a valóságos jelenlét megvalósulásában, azt azonban nem szabad elszigetelten, önmagában nézni, és túlértékelni. A szentmisében nemcsak az átváltoztatás szavai a fontosak, hanem az egész eucharisztikus imádság (kánon). Egyházunk tanítása szerint a valóságos jelenlét elsősorban nem a pap szavainak „köszönhető”, hanem „Krisztus jelenléte szavának és Szentlelkének ereje által valósul meg”. (KEK 1373). A hatékony, teremtő ige (alapítási igék) és a Szentlélek erejében (epiklézis) változik át a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé.

Valójában nem úgy kellene mondanunk, hogy a pap „átváltoztatja” az ostyát és a bort, hanem, hogy Jézus rendelését követve, mint Isten felszentelt szolgája megünnepli híveivel Jézus megváltó áldozatát. A pap a szentmise második részében kéri a mennyei Atyát, hogy teremtő Lelkével tegye jelenvalóvá a szentségi színekben Jézus testét és vérét, s az ő áldozatát. Ezt a kérést mindig „meghallgatja” az Isten, mert a pap szolgálatával nem tesz egyebet, mint hogy Jézus utolsó vacsorán elhangzott rendelését teljesíti. Az átváltoztatás a teremtő Lélek műve a pap szolgálata által, aki a szentmisén elmondja a jézusi rendelés szavait. Ezután a kenyér már nem egyszerűen fizikai értelemben vett kenyér, hanem az „élet kenyere”, s a bor nem fizikai értelemben vett bor, hanem „az üdvösség itala”, s ez az Isten akarta titokzatos és gyökeres (metafizikai) „átváltoztatásnak” az eredménye. A teológiában évszázadokon keresztül a „transsubstantiatio” (átlényegülés) kifejezést használtuk hitünk ezen szent titkának magyarázatára.

De ne feledjük Szent Tamás intését: a hit nem a szavakra irányul, hanem az isteni valóságra. A misztérium, amiben hiszünk: a szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus és az ő megváltó áldozata. A szent színekben jelen van Krisztus, hogy táplálja és erősítse kegyelmi életünket. Szakramentális formában jelenvalóvá lesz Krisztus áldozata: személyes önátadása, amit az Atya kedvesnek és tökéletesnek talált. Ezzel megteremti annak lehetőségét, hogy mi is egyesüljünk áldozatával, és Jézussal a Lélekben mi is „odaáldozzuk” magunkat az Atyának. Íme, ez hitünk szent titka!

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu