Közel egy éve jött létre az Oktatási Minisztériumban az Egyházi Oktatási Ügyek Titkársága, amely mintegy 400 egyházi oktatási intézmény, ezen belül 280 katolikus óvoda, iskola és szakiskola valamint a felsőoktatási intézmények ügyeit intézi, szervezi a minisztériumon belül. Az itt folyó munka mintaadó megteremtője Korzenszky Richárd bencés szerzetes, aki Mádl Ferenc minisztersége idején miniszteri biztos volt, jelenleg a Tihanyi Bencés Apátság perjele. Az örökség folytatója a titkárság, amelynek vezetője az idei tavasz óta Hegyi László, tanár. Az iskolaév kezdetén vele beszélgettünk az egyházi iskolák helyzetéről, a minisztérium terveiről.

Mivel az egyházak közszolgálati tevékenysége a társadalom életének számos területét érinti, Hegyi László helyesnek tartja, hogy a szaktárcáknál egyházi ügyekkel foglalkozó szervezeti egység jöjjön létre. Az Oktatási Minisztériumban megalapított titkárság nem szakfeladatot lát el, az iskolák finanszírozását sem közvetlenül intézi, hiszen mindez a szakmai főosztályok illetékessége, hanem az egyházi iskolák ügyeit, gondjait, első szinten képviseli, segít abban, hogy a minisztériumon belül egy-egy kérdésre a legilletékesebb helyről érkezzék válasz. Munkájuk jelentős részét teszi ki – mondja a titkárság vezetője —, hogy elérjék: ne szülessen az egyházi oktatást érintő jogszabály, miniszteri rendelet az érintettel való előzetes egyeztetés nélkül.

Ugyancsak fontos téma az egyházi iskolák állami finanszírozása. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy míg az önkormányzati iskolákat az állami költségvetés által meghatározott kvótán felül a fenntartók is támogatják, az egyház nem rendelkezik ilyen célra mozgósítható pénzeszközökkel. Ezért, hogy az egyházi intézmények ne szenvedjenek hátrányt, az 1997-es „vatikáni megállapodás” rögzíti, hogy a közfeladatot ellátó egyházi iskola „kiegészítő normatívát” kapjon. Ennek összegét az önkormányzatok által országszerte adott kiegészítés átlagában határozták meg. Ezzel a fenntartás ügye megnyugtatóan rendeződött, továbbra sincsenek azonban források az egyházi iskolák beruházásaihoz, felújításához – mondja Hegyi László. Ilyen célra azért is volt nehéz pénzt szerezni eddig, mert a pályázatokat legtöbbször csak az önkormányzati fenntartók számára írták ki. A közelmúlt eredménye, hogy sikerült megszűntetni ezt a hátrányos megkülönböztetést. Az esélyeket növeli az is, hogy a megyei közoktatási közalapítványok kuratóriumaiban helyet kaptak az egyházi képviselők is. Az egyik fő gond – a tornatermek hiánya vagy igen rossz állapota az egyházi iskolákban – enyhülhet, mivel az Ifjúsági és Sport Minisztériumban rendelkezésre áll ilyen célra pályázható pénz.

Az anyagiakról szólva el kell mondani azt is, hogy az Oktatási Minisztérium a vatikáni megállapodás alapján – az egyházzal egyeztetve – a kétszakos bölcsészképzéssel azonos összeggel finanszírozza a teológusképzést. A papnevelő intézetek pedig megkapják a tanárképző főiskolákéval azonos kiegészítő támogatást, gyakorlati képzés címén.

Az állami felsőoktatásban gyakorlatilag lezárult az integrációnak nevezett folyamat. Egyházi vonatkozásban egyedül a szerzetesi képzés egységesítéséről, a Sapientia főiskola megalapításáról tud Hegyi László, bár úgy véli, az egyházi intézményekben is hatékonyabbá válna az oktatás, ha az állami integráció bevált elemeit itt is alkalmaznák.

A jövőről szólva a titkárság vezetője fontosnak tartja, hogy a keresztény iskolák — az általuk hordozott és átadott értékrend alapján – jelentős szerepet töltenek be a plurális társadalomban. Remélhető, hogy az ezekben felnövő nemzedék kevésbé lesz kiszolgáltatva az értékrend gyors változásainak, a csak az anyagiakat szem előtt tartó érdekeknek. Hogy ennek a társadalom részéről egyre inkább érzékelhető elvárásnak eleget tudjanak tenni, önmagukat, küldetésüket világosan lássák az ezredforduló Magyarországán, 2001 tavaszán nagyszabású konferencia megszervezését tervezi az egyházi ügyek titkársága az egyházi iskolafenntartók és intézményvezetők részvételével.

szikora