 |
 |
 |
 |
2000.
szeptember 17. |
Nem
tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak
egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
(1Kor 9,24) |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
(ezerötszáz gyors) Hinta
Ülök a hintán – hogy kicsit jól érezzem magam? –, térdemen térkép, kezemben tájoló, zakóm zsebében a legfrissebb újság, és próbálom meghatározni a helyzetemet. Szeretném tudni, mi hol van – vagy hová való. De van ennek értelme? Hiszen akik az előbb még baloldalt voltak, azok most mintha jobboldalt lennének. Miféle különös változások mennek itt végbe folyamatosan? A görög bölcs igazságát tapasztalom meg – amolyan gyorsított eljárás keretében –, hogy minden mozog. Legalábbis úgy látszik… Ez a görög gondolat termékenynek tűnik: kezdem ugyanis fölismerni a helyzetet. Ha nem is észak és dél, vagy jobb meg bal tekintetében, hanem a hinta természetét illetően. Hiszen ez egy ország-nagy körhinta! Hintáztatnak minket mindenféle nyilatkozatok, állítások, cáfolatok, kommentárok és sejtetések – politikusok, nagyemberek, tévé, rádió és miegyebek. Nem tudom, Önök mennyire élvezik, nekem már enyhe hányingerem van. Ebben a gyorsan forgó látszatvalóságban összemosódnak az időben, térben és jelentőségükben egymástól távol eső dolgok és jelenségek: javuló gazdasági mutatók és tovább romló életminőség, Nemzeti Gödör és Metró Alagút, haderőreform, intimbetét-reklám és politikai kampányígéretek. A körülállók egyik-másikán éktelenkedő olajfolt mindenkin szétkenődni látszik – lehet, hogy ez a cél? Akik forgatják, talán éppen ezért forgatják ezt a hintát? Hogy az igaz szó és a hazug hablatyolás egyetlen zagyva kórussá legyen? Hogy tolvajok és meglopottak egyazon kabátlopási ügy egyforma szereplőinek látszódjanak? Leszállnék, de a hinta egyre csak forog. Megállítani nem tudom. Legfeljebb próbálom fékezni: tőlem telhetően igyekszem kiegyenesedni. Hogy minél nagyobb felülettel álljak ellen ennek a „mindenféle szélnek”. Talán ez is valami. Kipke Tamás |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
