Küzdelmes konok élet

Keglevich István

- Kis pont voltam az egyházüldözés idején sérelmet elszenvedett között. Annak azonban örülök, hogy nem maradtam ki abból, amikor így kellett megvallanunk a hitünket. (…)

Életének 72. évében elhunyt Keglevich István

- Öt évre ítéltek, ebből két és fél évet ültem le az 1963 márciusi amnesztiáig. Mondtam a bírónak, akár tizenöt évre is elítélhet. Márianosztrán, a szigorított börtönben több mint háromszáz elítéltet tartottak fogva, valamennyien a „nép demokrácia” ellenségei voltak. Több mint egyharmaduk pap, vallásos civil. Az őröknek ateista tanfolyamot szerveztek, nehogy megtérítsék őket a foglyok. Keményen bántak velünk. Egyik paptársam leírta a Hiszekegy szövegét, ezért tíz nap szigorított zárkát kapott. A másikat az Ave Maria elénekléséért fenyítették meg. Nagypénteken a húsétel visszautasítását éhségsztrájknak nevezték, s ismét csak büntették érte a papokat.

Negyedévenként írhattunk egy húsz soros levelet. Továbbítás előtt természetesen alaposan átolvasták. Egy alkalommal írtam, remekül érzem magam ebben a tágas környezetben; elődeimnek, a pálos szerzeteseknek lelkét és szellemét sugározzák a falak. Nagyszerű, hogy mellettem még százan zsolozsmáznak és mondják a rózsafűzért. Ilyenkor úgy érzem, imafelhőben járok. Ez a stílus kihozta fogvatartóimat béketűrésükből. Üvöltöztek velem: micsoda disznóság ilyeneket írni. Miért, kérdeztem, nem igaz? – Mit képzel maga? – Nem képzelek semmit, ezt tapasztalom. – Majd megkeserüli – fenyegettek. – Tudom, hogy pálos kolostorban vagyok, mely jelenleg másféle funkciót tölt be. (…)

Mi, regnumista papok, az igazságért cselekedtünk, ezért velünk szemben tehetetlenek voltak, s ezt időnként ők is elismerték. Hinnünk kellett abban, hogy valóban az Isten ügyében vagyunk a börtöncellában. Ez az Isten ügye, s nem nekünk kell különféle ügyeskedéssel megmentenünk magunkat. Fölösleges a jövőért való aggódás, ezt is az Istenre bízhattuk. Szent Ágoston mondja egyik homíliájában: amíg bárányok vagyunk, nem kell félnünk a farkasoktól, mert van valaki, aki törődik velünk, hogy ne essék bajuk.

Mindvégig éreztem a természetfölötti segítséget. Sosem törtem a fejem azon, mit és hogyan mondjak nekik – a végén megtagadtam minden választ. Társaim elszörnyűködtek feleleteimen, mondván, az alvó oroszlán bajszát két kézzel tépkedem. Azt kérdeztem tőlük: igaz vagy nem igaz, amit mondok? Igaz. Nektek nincs belőle bajotok, folytattam, a többit pedig bízzátok rám. Az igazság tudatában én soha nem voltam elkeseredve. Mosolyogni tudtam akkor is, amikor szemembe mondták súlyos cinikus ítéleteiket, s azt várták, hogy hatásuk alatt összeroppanjak. (…)

Isten nagy kegyelmét és belső lelki örömöt éreztem mindvégig, és érzek ma is. A Regnum Marianum eredeti szellemében kívánok tovább működni akkor is, mikor az egyházellenesség nem szűnt meg, csak átalakult. Hiszem az egyház belső megújulását, a Regnum feltámadását. (…)

Részletek Elmer István Börtönkereszt című interjúkötetéből (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége – 1994)

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu