Ízig-vérig kalotista volt

Fehér Mihály halálára

Az 1940-es évek elején a nagy kiterjedésű szegedi tanyák között szinte mindenki ismerte. Középmagas, barna hullámos hajú, jóvágású, katonás járású és kiállású legény volt. A Szeged közeli belső Feketeszélen született 1928-ban egy kis tanyában, gazdálkodó, mélyen vallásos szüleinek első gyermekeként. Tanyai iskolába, az úgy nevezett Tóth János-féle összevont osztályú belső-feketeszélibe járt. Minden tantárgyat szeretett. A hat elemit elvégezvén így szólt tanítója a végzős deákokhoz: „Kedves Fiatalok, itteni tanulástoknak vége van. Most kiléptek az életbe. Kívánom, hogy maradjatok meg katolikus hitetekben szülő-, testvér és emberbaráti szeretetben. Őrizzétek meg az itt megszerzett tudományokat és a jó erkölcsöket. Ha bármikor szükségét érzitek segítségemnek, az iskola kapuja mindig nyitva áll előttetek, csak gyertek. Legyetek hűek a hazához, szülőhelyetekhez, Istenhez és embertársaitokhoz. Isten veletek.”

Fehér Mihály idézte így az életútra indító tanító úr szavait nemegyszer. Mindnyájan szót fogadtak és derék tanyai ifjak lettek. Mind otthon maradtak a tanyán és szüleiknek segítettek. Városra (Szegedre) csak hetipiac és vásárok idején jutottak be. A tanyai iskolákban tartott szentmisékre, iskolabúcsúkra, sőt az alsóvárosi Havibúcsúra viszont föltétlen.

Mihálynak tetszettek az árvalányhajas kalapú Kalot-legények és a szép magyar viseletbe öltözött Kalász lányok, kiknek iskolai színielőadásait áhítattal hallgatta-nézte. Alig várta, hogy fejére is árvalányhajas kalap kerüljön, hiszen az édesapja gazdaköri vezetőségi tagként igen sok díjnyertes terményt és termést mutatott föl, s ilyen ember fiának lenni már magában büszkeséget, rangot jelentett.

Surbankó korától fogva a Kalot 1946. évi szétveréséig minden szabadidejét a katolikus legény ifjúsági dolgaiban töltötte, s még majd hogy nem gyerek, amikor a maga árvalányhajas kalapja alatt ment a többi kalotistával és Kalász- lánnyal Budapestre, 1938-ban az Eucharisztikus Kongreszszusra. Ott jegyezte el magát egy életre a csodálatos, a magyar parasztifjúságot szervező katolikus mozgalommal. Boldogságát tetőzte, amikor ő is Kalot fogadalmat tehetett a domaszéki Kossuth-kútnál. Tavasztól télelőig a földet művelte, benne a tájra jellemző paprikát termesztette, téli estéken pedig kis csoportjával együtt hallgatta a gazdasági népfőiskola előadásait, amelyeket a jezsuita atyák rendszeresen összekapcsoltak lelkigyakorlatokkal. Így készültek az akkori paraszt fiatalok az életre: a feleség, a férj, a házaséletre, az anya és az apa nemes szerepére.

És jött a feneketlen mély és sötét Rákosi-Gerő korszak, amely betiltotta a legmagyarabb katolikus ifjúsági mozgalmakat. Vezetőit és tagságának zömét internálták. Fehér Mihályt Recsken és Kistarcsán kínozták, mert megvallotta katolikus hitét, csakúgy mint sorstársai, s ők lettek a kommunista rezsimek félrelökött fekete bárányai, megbélyegzettei.

A katolikus ifjúsági mozgalmat Leányfalun hívták újra életre a régi kalotistákkal együtt a volt Kalász-lányok, akik között természetesen ott találjuk Fehér Mihályt is.

1989-től vett részt az országos szervezésben, de elsődleges kötelesség ahhoz a szegedi tanyavilághoz kapcsolata, amely tájban ringott a Kerkai Jenő alapító által oly csodálatosra felépített Kalot bölcső. Mihály gazdának nagy és fénylő érdemei vannak abban, hogy ma már az egész országban ismét él a Kalot.

Ugrin Józseffel, Tóth Imrével, Farkas Györggyel, P. Bálint Józseffel, Miklósy Lászlóval, Szabó Lászlóval, Gedai Gyulával, Hajduk Istvánnal. Deák Sándorral, Kovács Andorral, illetve Acsai Ilus nénivel együtt szervezte meg a Kalot és a Kalász szegedi, fél évszázados lelkigyakorlatos találkozót, majd a Szeged környéki falvakban a „kijárásos gazdasági népfőiskolai szaktanfolyamokat”, segítve ezzel is azokat a tanyaiakat, akik ismét a maga földe-uraivá lettek.

Fehér Mihály gyakran tartott előadást a Kalot és a Kalász lelkigyakorlatokon, ilyenkor saját élményeit tárta hallgatósága elé. Szavai tanúságtételt jelentettek a kialakuló új katolikus ifjúsági mozgalom számára.

Idén már nem tudott eljönni Egerbe. Aztán hamarosan – hetvenkét évesen – el is szólította őt az Úr. Mihályt, az ízig-vérig kalotistát, kiben egy tiszta magyar embert, Istent szerető bölcs Kalot-legényt, jó barátot veszítettünk el.

A Szeged alsóvárosi temetőben temettük el, miközben egy kevés anyaföldet – a szülőhely közeli belső-feketeszéli „homokfődet” is szórtunk koporsójára. Mert ez volt a kívánsága.

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu