 |
 |
 |
 |
2000.
szeptember 17. |
Nem
tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak
egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
(1Kor 9,24) |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
A Krisztusban feltáruló egyetemes és teljes igazság A Hittani Kongregáció félreértett dokumentuma Sajtótájékoztatón mutatták be szeptember 5-én a Hittani Kongregáció Dominus Iesus című új dokumentumát. A tájékoztatón jelen volt és felszólalt Joseph Ratzinger bíboros, a kongregáció prefektusa.A 34 oldalas, 6 fejezetből álló dokumentum egyértelműen állást foglal Jézus Krisztusnak és egyházának egyedisége és egyetemessége mellett, elutasítva ezzel az úgynevezett „pluralista teológiát”. E teológiai irányzat az utóbbi években, főként Ázsiában kapott lábra. Követői a krisztusi kinyilatkoztatás korlátozott mivoltáról szólnak, és azt hirdetik, hogy a kinyilatkoztatást más vallások tanai „kiegészítik”. A dokumentum ezt elutasítva a II. vatikáni zsinat egyértelmű tanítására utal, amely megfogalmazza, hogy a kinyilatkoztatás kizárólag és teljes mértékben Jézus Krisztus által történt. Ebből a Jézus Krisztusban való kinyilatkoztatásból fakad az általa alapított Egyház egyedisége és egyetemessége. A dokumentum készítését már ez év januárjában megkezdték, mégpedig a Hittani Kongregáció ülésén. Ennek az ülésnek a témája éppen a „pluralista teológia” volt. A sajtókonferencián Ratzinger bíboros hangsúlyozta, hogy a Dominus Iesus dokumentum semmiféle új tanítást nem tartalmaz. Megerősíti, és egyértelművé teszi a már ismert, a II. vatikáni zsinat több dokumentumában – többek között a missziós tevékenységről szóló (Ad gentes), a nem-keresztény vallásokról szóló (Nostra aetate), az isteni kinyilatkoztatásról szóló (Dei verbum), és az egyházról szóló (Lumen gentium) dokumentumokban megfogalmazott – katolikus tanítást, és korrekt útmutatást ad, mégpedig azzal a céllal, hogy a tévedések és a félreértések a jövőben elkerülhetőek legyenek. Ratzinger bíboros összefoglalta azokat a teológiai áramlatokat, amelyekkel szemben ismétli meg a dokumentum a katolikus álláspontot. Úgy vélik, hogy nem lehetséges a történelemben a teljes és végleges isteni kinyilatkoztatás, csak modellek léteznek. Jézus kinyilatkoztatását is „lehatároltnak” vélik és szerintük éppen ez ad helyet a többi vallás kiegészítő szerepének. Aki pedig kiáll a krisztusi kinyilatkoztatás kötelező és végleges érvényessége mellett, azt az említett irányzat intoleránsnak (türelmetlennek) bélyegzi. A tolerancia a II. vatikáni zsinat szerint a lelkiismereti szabadság tisztelete és nem azt jelenti, mintha nem létezne egy objektív és egyetemes igazság. A bíboros II. János Pál Redemptoris missio kezdetű enciklikájára utalva megállapította: a vallásokban is jelen van a Lélek gyümölcse, de az üdvösség útja a különféle vallásokban nem önmagában jelenik meg, csak a Krisztus-misztériummal összefüggésben értelmezhető. Mindazonáltal az egymás megismerése kölcsönös gazdagodást eredményez a párbeszédben. A katolikus egyház tisztelete és megbecsülése irányukban nem kisebbíti a Krisztus által hozott kinyilatkoztatás eredetiségét és egyetlen voltát. * * * Tehát a Hittani Kongregáció mostani dokumentuma egyrészt a hagyományos katolikus tanítástól és a II. vatikáni zsinat dokumentumaitól eltérően semmi új megállapítást sem tartalmaz. A teológiai gondolkodásban újabban jelentkező tévedésekkel szemben hangsúlyozza az ismert katolikus álláspontot. Másrészt – és ez a legfontosabb – nem az egyházak és vallások közötti párbeszédet akarja megkérdőjelezni vagy megnehezíteni. Súlyos félreértés, ha valaki úgy értelmezi, hogy a kongregáció mintegy „megkontrázza” vele ezt a párbeszédet. Ennek a párbeszédnek éppen a pápa erőfeszítéseinek hatására még soha olyan eredményei nem mutatkoztak, mint tavaly és idén. Elképzelni sem lehet, hogy II. János Pál pápa jóváhagyott volna egy ellenlépést. De a párbeszéd csak akkor lehet gyümölcsöző és őszinte, ha nem leplezi egyik fél sem a meggyőződését. A párbeszéd csak az igazság és szeretet talaján lehetséges. Az is félreértés volna, ha valaki úgy értelmezné, hogy aki a katolikus egyházhoz tartozik, az biztosan üdvözül és aki más vallást követ, az a kárhozat útján jár. Aki katolikus ugyan, de nem él az egyház által Krisztustól kapott kegyelmi eszközökkel, vagyis nem éli a hitét, az nem jár az üdvösség útján. Aki pedig nem katolikus ugyan, de lelkiismerete szerint Isten törvényei szerint él, azt Isten üdvözíti. A II. vatikáni zsinat 1964-ben így figyelmeztette a hívőket: „tartózkodjanak minden olyan elhamarkodott vagy oktalan buzgólkodástól, amely árthat az egységmozgalom igazi sikerének. Ökumenikus tevékenységük – híven az apostoloktól és az egyházatyáktól kapott igazsághoz – csakis teljesen és őszintén katolikus lehet, összhangban a katolikus egyháznak mindenkor vallott hitével. Ugyanakkor arra a teljességre törjön, amelyre az Úr az idők folyamán testét, az egyházat el akarja juttatni.” Reméljük, hogy itthon, Európában és mindenütt a világon máshitű testvéreink is olyan őszintén és igazságban folytatják a párbeszédet, mint a katolikus egyház! (Magyar Kurír-jelentés felhasználásával R.P.) többi vallás kiegészítő szerepének. Aki pedig kiáll a krisztusi kinyilatkoztatás kötelező és végleges érvényessége mellett, azt az említett irányzat intoleránsnak (türelmetlennek) bélyegzi. A tolerancia a II. vatikáni zsinat szerint a lelkiismereti szabadság tisztelete és nem azt jelenti, mintha nem létezne egy objektív és egyetemes igazság. A bíboros II. János Pál Redemptoris missio kezdetű enciklikájára utalva megállapította: a vallásokban is jelen van a Lélek gyümölcse, de az üdvösség útja a különféle vallásokban nem önmagában jelenik meg, csak a Krisztus-misztériummal összefüggésben értelmezhető. Mindazonáltal az egymás megismerése kölcsönös gazdagodást eredményez a párbeszédben. A katolikus egyház tisztelete és megbecsülése irányukban nem kisebbíti a Krisztus által hozott kinyilatkoztatás eredetiségét és egyetlen voltát. * * *Tehát a Hittani Kongregáció mostani dokumentuma egyrészt a hagyományos katolikus tanítástól és a II. vatikáni zsinat dokumentumaitól eltérően semmi új megállapítást sem tartalmaz. A teológiai gondolkodásban újabban jelentkező tévedésekkel szemben hangsúlyozza az ismert katolikus álláspontot. Másrészt – és ez a legfontosabb – nem az egyházak és vallások közötti párbeszédet akarja megkérdőjelezni vagy megnehezíteni. Súlyos félreértés, ha valaki úgy értelmezi, hogy a kongregáció mintegy „megkontrázza” vele ezt a párbeszédet. Ennek a párbeszédnek éppen a pápa erőfeszítéseinek hatására még soha olyan eredményei nem mutatkoztak, mint tavaly és idén. Elképzelni sem lehet, hogy II. János Pál pápa jóváhagyott volna egy ellenlépést. De a párbeszéd csak akkor lehet gyümölcsöző és őszinte, ha nem leplezi egyik fél sem a meggyőződését. A párbeszéd csak az igazság és szeretet talaján lehetséges. Az is félreértés volna, ha valaki úgy értelmezné, hogy aki a katolikus egyházhoz tartozik, az biztosan üdvözül és aki más vallást követ, az a kárhozat útján jár. Aki katolikus ugyan, de nem él az egyház által Krisztustól kapott kegyelmi eszközökkel, vagyis nem éli a hitét, az nem jár az üdvösség útján. Aki pedig nem katolikus ugyan, de lelkiismerete szerint Isten törvényei szerint él, azt Isten üdvözíti. A II. vatikáni zsinat 1964-ben így figyelmeztette a hívőket: „tartózkodjanak minden olyan elhamarkodott vagy oktalan buzgólkodástól, amely árthat az egységmozgalom igazi sikerének. Ökumenikus tevékenységük – híven az apostoloktól és az egyházatyáktól kapott igazsághoz – csakis teljesen és őszintén katolikus lehet, összhangban a katolikus egyháznak mindenkor vallott hitével. Ugyanakkor arra a teljességre törjön, amelyre az Úr az idők folyamán testét, az egyházat el akarja juttatni.” Reméljük, hogy itthon, Európában és mindenütt a világon máshitű testvéreink is olyan őszintén és igazságban folytatják a párbeszédet, mint a katolikus egyház! (Magyar Kurír-jelentés felhasználásával R.P.)
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
