Frenkl Róbert

A vallás és a sport

Gondolatok az olimpia előtt

A lelki kultúra, konkrétan a hit, az egyházhoz tartozás és a testkultúra, a sport kapcsolatrendszere is egyike azon területeknek, amelyek történéseiből, fejlődéséből a diktatúra évtizedei alatt kimaradtunk. A második világháborút követően, különösen a hatvanas évektől kiteljesedő olimpiai mozgalom – a klasszikus mondás jegyében: imádkozzunk, hogy ép legyen a testünk és ép legyen a lelkünk – figyelmet fordított a kiváló versenyzők lelki életére is. Ennek jegyében az olimpiai falukban megjelentek a kis templomok, kápolnák, imaházak, amelyekben a különböző világvallások követői otthonra, lelki elmélyülésre, áhítatra találhattak. Tágabb értelemben az a gondolkodás is tükröződik ebben, hogy a világ legjobb sportolói és kísérőik az olimpia idején, az olimpiai faluban is élhessék megszokott életüket, abban az értelemben, hogy az általuk igényelt jogos szolgáltatások rendelkezésükre álljanak. Ezek közé tartozik a vallásgyakorlás lehetősége is.

Már statisztikai megközelítésben is természetes, hogy egy öt világrészből érkező tízezres populációban nagy arányban találhatók vallásos fiatalok.

Az igazán izgalmas kérdés persze az: van-e, kimutatható-e valamilyen törvényszerű összefüggés a vallásosság és a sport között. Számos különböző nézőpontú vizsgálatot végeztek már e tekintetben. Így tanulmányozták a különböző sportágak esetében vallás és sport kapcsolatát, valamint azt is kutatták, föllelhetők-e nemzetekre jellemző különbségek.

Az eredmények leginkább a nemzeti vallási sajátosságokat tükrözték. Azaz a sport nem módosította lényegesen a különböző nemzetek vallásossági mutatóit, a részletekben azonban számos érdekes összefüggésre derült fény. Az esetek többségében pozitívnak bizonyult a kölcsönhatás vallás és sport között, anélkül, hogy ebben bármilyen irányú ok-okozati összefüggést figyeltek volna meg. Vagyis az egyébként egyházi háttérrel rendelkező, a család, az iskola révén vallási közösséghez tartozó és sportéletbe kerülő fiataloknál a kettős kötődés harmonizált.

Viszonylag jelentős volt azon esetek száma, ahol a fiatalok arról számoltak be, hogy a sportpályafutásuk során megélt törvényszerű konfliktusok megoldásában, kudarcok feldolgozásában hitük nagy segítséget jelentett. A sport e tekintetben modell értékű, hiszen így van ez minden életterületen, de a sportban gyorsabban jár az óra, kiélezettebbek a helyzetek, fontosabbak a kapaszkodók.

Érdekesek azok az esetek is, amelyekben a vallásos fiatalok egy ponton úgy érezték, úgy élték meg, hogy hitük talaján nem tudják folytatni a magas szintű, nagy igénybevételt jelentő sporttevékenységet. Ők sem ítélik bűnnek a sportolást, de úgy vélték nem tudják jó szívvel elszámolni az erre fordított energiákat, az Úristen mást kíván tőlük. Hozzájárultak döntésükhöz az élsport jól ismert torzulásai, különösen a pénz szerepének az uralkodóvá válása.

A magyar sport közelmúltjából két ilyen esetet ismerek, egy nemzetközileg is jegyzett válogatott tornász és egy első osztályú labdarúgó hagyta abba vallási meggyőződésből az élvonalbeli sportolást. Bár mindketten kisegyházhoz tartoztak, nyilván hiba lenne általánosítani és egyszerűen rajongásnak minősíteni döntésüket. Annyi elmondható, hogy a kisegyházakban, a szorosabb közösség, az egyéni életvezetésre közvetlen befolyást gyakorló vezetési stílus inkább kiválthatja az érintettekben azt a meggyőződést, hogy nem tudnak függetlenné válni a közegüktől, ők is részesei a hamisságoknak.

Ismét csak a sport felfokozott ritmusú világa magyarázza, hogy nem fogadják el a nézetem szerint ide is tartozó jézusi, főpapi imát: „nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”

Tiszteletben tartva minden egyéni döntést a többségi tapasztalat mégis az, hogy – strukturális megközelítésben is – kedvező még vallás és sport kapcsolata. Egyházi iskolák, gyülekezeti ifjúsági közösségek programjában mindig szerepelt a sport, módot adva tehetségek jelentkezésére is. A sportközösségek hívő fiataljai barátaikat, társaikat buzdították, buzdítják az Istennel való találkozás élményére, a Szentírás felfedezésére. A kapcsolatrendszer erősödése, a hitbeli értékek markánsabb megjelenése a sportéletben, segíthet abban, hogy az említett torzulások háttérbe szoruljanak. Az is bizonyos, hogy maga a sport, a tehervállalás, az önmagunk legyőzésének az igénye az egész embert, nemcsak a testet, elsősorban inkább a lelket érinti, fogékonnyá tehet a spiritualitásra. Sok út vezet az Úristenhez.

A globalizációs folyamat csökkentheti a korábban feltételezett nemzeti és az ezekkel is összefüggő sportági különbségeket. Korábban úgy vélték, hogy a katolikus többségű országokban inkább a sport szépségét, örömét kifejező sportágak, Így a csapatjátékok voltak előtérben, míg a protestáns területen a nagyobb lemondást, önmegtartóztatást igénylő egyéni sportágak fejlődtek. Az élsportban talán egyedül a skandináv országokban kultivált tájékozódási futásnál volt ez kimutatható.

Jelentős társadalmi értékét tekintve is lényegesebb a vallás és sport eszközrendszerének együttes harcba küldése a fiatal életek megmentéséért. Az Egyesült Államokban drogos, galerikba tömörülő fiatalokért lelkészek indítottak gyülekezeti háttérrel éjszakai kosárlabda bajnokságokat. Segíti őket az NBA, a National Baseball Association azon sztárjainak a példája, akik nyíltan vállalják hitüket, vallásukat.

A várt, remélt hazai egyházi megújulás, egyházi iskoláink további erősödése, a gyülekezeti ifjúsági és diakóniai munka fejlődése gazdagíthatja nálunk is vallás és sport eddig ki nem aknázott kapcsolatrendszereit. A sportélet oldaláról bizonyosan jelentős az igény, ha ez mg nem is vált tudatossá.

Frenkl Róbert

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu