|
|
Mária-virágok Sok virágszimbólum kötődik a Szűzanyához és nem csak a mi földrészünkön, hanem a trópusi világ katolikus országaiban egyaránt. A tisztaság, a termékenység, a szerénység, a gyógyító erő, a kecsesség jelképét látták sok növényben megtestesülni.
Régi kolostorkertjeink egyik gyakran ültetetett Mária-virága volt a harangláb. Már a XV. században keletkezett Pannonhalmi hóráskönyvben is szerepel a Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló miniatúrán. Kecses, bókoló, kék árnyalatú virágai hosszú, törékeny száron nyílnak, és öt színes csészelevélből, valamint öt sarkantyúban végződő sziromból állnak. E lágyszárú, évelő növény magvetéssel szaporítható. Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól érzi magát, ha tápdús földbe kerül. Másik, korai virágunkat, a kankalint azért tekintik Mária-szimbólumnak, mert ernyős virágzata olyan, mint egy kulcscsomó: hitték, hogy ez a mennyország kulcsa, amely Máriához vezet. A kankalin a tavasz első hírnöke (latin neve - primula - utal is erre). Világoszöld tőlevélrózsájából fejlődnek ki ötcimpás virágai. Kedvelt cserepes növény, amelyet a kert üde, félárnyékos helyére is ki lehet ültetni. A szártalan kankalin sárga virágai hazánk dunántúli tölgyeseiben és fenyveseiben élénk színfoltokban tarkítják az erdőt. A máriafűről (vagy más néven árnika) úgy vélték, hogy megóv a bajtól. Aranysárga fészkesvirágzatai 5 cm átmérőjűek. A föld alatt vaskos gyöktörzset fejlesztő évelő kedveli a napfényt s a savanyú talajt. A legegyszerűbb szaporítási módja a gyöktörzs feldarabolása és szétültetése. A máriavirág latin nevében (Physostegia virginiana) szerepel a szűz szó. Füzérben álló, finom megjelenésű lila virágai Mária nap körül nyílnak. Osztással szaporítható töveit tavasszal ültessük szét tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű földbe. Mária-szobrok körül mindig látunk virágokat, olyanokat is, amelyek nem szimbólumok ugyan, de a szeretet jelei. Lovas Katalin |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
