|
|
Életige - szeptember „Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszenynyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.“ (Mk 7,15)
Jézus ezeket a szavakat az Őt hallgató tömeghez intézi, mely jól ismerte az Ószövetséget és a rabbinikus tanítást. Ezek leírják azokat a feltételeket, melyek teljesítésével közelebb kerülhettek a templom szent területéhez. Rituális mosakodás és a tárgyak megmosásának összetett formáiból állt ez, amit Márk ír le e szavak előtt Evangéliumában. (Vö. Mk 7,3-4 ) De ennek a külső megtisztulásnak nem kellett volna másnak lennie, mint a belső, lelki tisztaság kifejeződésének. Valójában azonban a rituális cselekmények igazi jelentése feledésbe merült, és csak a számtalan sok szabály minden részletre kiterjedő és formális betartására összpontosították figyelmüket. Még ha ez a kijelentés összhangban is volt a zsidó törvénykezéssel, Jézus állásfoglalása nagyon bátor és merész abban a korban, mert az árral szembe ment. Ő a próféták nagy hagyományaihoz csatlakozik, akik mindig is a vallás hiteles gyakorlására vezették a népet. Vagyis arra hívja őket, hogy lelkük mélyén éljék meg azt, és ne csupán a külsőségek miatt aggódjanak, kerülvén a tisztátalannak nyilvánított tárgyakkal és ételekkel való fizikai kapcsolatot. Jézus tehát, ahogyan egész beszéde és magatartása mutatja, nem akarja eltörölni a törvényt, hanem teljessé akarja tenni. (Vö. Mt 5,27) Visszavezetni mély jelentéséhez és céljához, mely abban áll, hogy az ember közelebb kerüljön Istenhez. „…ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná“. Ebben a második részben Jézus a valódi tisztátalanságra utal. Nem az szennyezi be az embert, ami belé kerül, hanem az, ami belőle származik. A bensőjéből, a szívéből fakadnak azok a gondolatok, „rossz szándékok“, melyek gyökerei minden erkölcstelenségnek, lopásnak, gyilkosságnak, házasságtörésnek, kapzsiságnak, rosszindulatnak, csalásnak, kicsapongásnak, irigységnek, káromkodásnak, kevélységnek és léhaságnak. (Mk 7,21-22) Jézus, bár pozitívan értékeli a teremtést, és bár tudja, hogy az ember Isten képmására teremtetett, mégis ismeri az embert és rosszra való hajlamát. Ezért követeli meg tőlünk a megtérést. E szavakból, melyeknek próbálunk a mélyére hatolni, egyértelmű és világos Jézus erkölcsi szigorúsága. Ő tiszta és őszinte szívet akar teremteni bennünk, melyből, mint a tiszta forrásból, jó gondolatok és kifogástalan cselekedetek fakadnak. Hogyan éljük tehát ezt az Igét? Ha felismerjük, hogy nem a dolgok, a tárgyak, az étel, nem mindaz, ami kívülről származik, távolítanak el Istentől, hanem saját énünk, a szívünk, a döntéseink. Így egyértelmű, hogy Jézus konkrétan azt akarja, hogy vizsgáljuk meg, alapjában véve mi is mozgatja tetteinket és magatartásunkat. Jézus számára - tudjuk - egyetlen indíttatás létezik, a szeretet, mely tisztává teszi minden tettünket. Aki szeret, az nem vétkezik, nem öl, nem rágalmaz, nem lop, nem árulja el barátait. Tehát? Hagyjuk, hogy a szeretet vezessen bennünket napról napra, az Isten és a testvéreink iránti szeretet. Így száz százalékosan keresztények leszünk. Chiara Lubich
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
