„Minden lehetséges”??

Az is, hogy Jézus pártus hercegnek született? (2.)

Újra és újra azt állítja, hogy a zsidók nemzeti Istenüktől, a kegyetlen Jehovától azt a parancsot kapták, hogy „irtsanak ki mindenkit, aki nem az ószövetség szerint való”. A könyv 206. oldalán, de máshol is, ennek az állításnak bizonyítására a Teremtés könyvéből idéz egy mondatot: „A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfi testének bőrét, az ilyen lélek kivágatik az ő népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet” (17,14). Csakhogy ez a mondat nem bizonyítja Badiny tételét; nem is azt jelenti, amit ő kiolvas belőle. Elsősorban a kivágatik nem azt jelenti, hogy ’meg kell ölni’, hanem azt, hogy ’ki kell a népből taszítani’. Másrészt ez a törvény nem arra ad utasítást, hogy a zsidók hogyan bánjanak a nem zsidókkal (azokat nem taszíthatnák ki maguk közül, hiszen nem is tartoznak közébük; azokról nem lehetne azt mondani, hogy „felbontották a – Jahvével kötött – szövetséget”). Egészen nyilvánvaló, hogy a Törvény szerint azt az Ábrahám véréből való férfit kell így megbüntetni, aki – bár zsidónak született – nem vállalja a körülmetélést.

Azt meg éppen tréfának vélem, hogy a szag szó Badiny szerint fejet jelenthetett. Talán csak nem a „fejétől bűzlik a hal” közmondásra gondol?

Badiny Jós mindenáron azt szeretné elhitetni velünk, hogy Galileában csupa sumér eredetű pártus élt. Az Interpreters Dictionaryre hivatkozva történetietlennek mondja az evangéliumok állítását, miszerint Jézus „a galileai zsinagógákban tanított”. Csakhogy ez a szótár sehol sem állítja, hogy „Galileában csak a Kr. utáni második századtól épülnek zsinagógák”. Pontosan azt írja: „A Galileai-tó környékén végzett ásatások több ottani város zsinagógáját feltárták. Leghíresebb közülük a fehér kövekből való kafarnaumi, amely kb. 200-ban épült Kr. után.” A Capernaum címszó alatt ugyanez a szótár ugyanerről a zsinagógáról azt is megállapítja, hogy „valószínűleg egy régibb zsinagóga helyén épült”. Érdemes ezzel a kérdéssel kapcsolatban H. Bardtke könyvére utalni. Ő ír arról, hogy a második század végén a júdeai felkelések leverése és az őket követő megtorlások után Júdeából sokan Galileába menekültek, így megnőtt a települések lélekszáma, nagyobb zsinagógákra volt szükség. Sok vagyonos család is költözött oda, ezért futotta arra is, hogy messziről hozassanak szép és drága köveket díszes épületek felépítésére: így épült fel fehér mészkőből a kafarnaumi zsinagóga is (Bibel, Spaten und Geschichte – Leipzig, 1973). Galileában – Jézus idejében – éltek pogányok, akiknek őseit az asszírok telepítették oda. A lakosság többsége azonban zsidó vallású volt. Bizonyára voltak zsinagógáik, nagy ünnepeken elzarándokoltak Jeruzsálembe.

Badiny Jós azt állítja, hogy bármit mondanak az evangéliumok, sem Jézus, sem a Keresztelő nem lehetett zsidó származású. Miért nem?

Badiny Jós azt állítja, hogy bármit mondanak az evangéliumok, sem Jézus, sem a Keresztelő nem lehetett zsidó származású. Miért nem? „Máté evangéliumából olvashatjuk, hogy Heródes Antipas egyszerűen elfogatta, tömlöcbe vetette Jánost, aztán pedig – minden ítélet nélkül – lefejeztette. Ha János zsidó lett volna, ezt nem tehette volna vele, mert a jeruzsálemi zsinagóga törvénye szerint ’zsidót halálra ítélni nem lehet’. Ítélet nélkül még börtönbe sem vethető a júdeai zsidó állampolgár” (207. oldal). Másutt ugyanígy érvel Badiny Jézus nem zsidó eredete mellett: „Ha zsidó lett volna, nem szögezték volna keresztre. Ugyanis a történelemben egyetlen zsidó sincs, akit keresztre feszítéssel végeztek volna ki. Ezt a módszert csak a nem zsidóknak kivégzésekor gyakorolták” (200. oldal). Ugyan honnan gondolja mindezt a tudós szerző? Be kár, hogy ezeken a fontos helyeken nem hivatkozik semmilyen ellenőrizhető történelmi forrásra! Mit ért azon, hogy „a jeruzsálemi zsinagóga törvénye szerint”? Nekünk eszünkbe jut Josephus Flavius, aki A zsidók története XIII. fejezetében arról ír, hogy a Hasmoneusok közül való Alexander Jannaeus, aki Kr. e. 103-tól 76-ig uralkodott, nagy nehézségek árán tudott hatalomra jutni. Legveszedelmesebb ellenfelei a farizeusok voltak (később ugyanehhez a felekezethez tartozott Josephus Flavius is). A szírek segítségével törte meg ellenállásukat. Amint trónra került, szörnyű bosszút állt rajtuk. „Foglyai közül nyolcszázat keresztre feszíttetett, s mielőtt még ott meghaltak volna, szemük láttára lemészároltatta előttük asszonyaikat és gyermekeiket.” A keresztre feszítés valóban nem zsidó büntetés, ez azonban nem azt jelenti, hogy zsidókat nem feszítettek keresztre. Ha zsidók idegen hatalommal szövetkeztek (a Hasmoneus uralkodó a szírekkel, Kaifás a római helytartóval, Pilátussal), bizony azok kezére játszották saját véreiket is, s azokat aztán nem védte meg semmi. A zsarnokok még a valóban meglévő törvényeken is túlteszik magukat! De volt-e egyáltalán olyan törvény, amilyenre Badiny hivatkozik? Ami pedig a Keresztelő halálát illeti: maga az Ószövetség többször utasítást ad arra, hogy például azt, aki vallási téveszméket hirdet, ki kell végezni, akár in flagranti is. Nem állítom, hogy Heródes Antipasnak igaza volt, amikor a Keresztelőt kivégeztette, de volt mire hivatkoznia, s abból, hogy lenyakaztatta Jánost, legkevésbé sem következik, hogy az ne tartozott volna a választott néphez.

Egy pártus herceg a pártusok között találhatott volna veszedelmes népszerűségre, Jeruzsálemben legfeljebb kinevették volna.

Épp az ellenkezője igaz annak, amit Badiny állít: Jézust nem feszítették volna keresztre, ha nem lett volna zsidó. Jeruzsálemben, a zsidók húsvéti ünnepén azért kellett halálra adni őt, mert az ünneplő tömegben sokan lelkesedtek érte, Dávid fiaként köszöntötték. Egy pártus herceg a pártusok között találhatott volna veszedelmes népszerűségre, Jeruzsálemben legfeljebb kinevették volna. De minek is ment volna oda, ha nem akart valóban Dávid fiaként fellépni.

Badiny Jós gondolatmeneteiben igen fontos szerep jut bizonyos nyelvi (nem akarom azt állítani, hogy nyelvészeti) „érveknek”. Ezekkel próbálja bizonyítani a sumér-magyar rokonságot. Szakemberek erről már rég megírták a maguk kritikai észrevételeit. Néhány kacagtató, a nyelvtudományban járatlan olvasó számára is tanulságos példát mégis bemutatok. A mű 203. oldalán azt olvassuk, hogy „a Pártus Birodalom alapítója az eftalita-hun királynak a fia, aki Ár-Sak nevet vett fel (az Ár=nép, Sak, Sag, Szag= fej, Ár-Sak tehát annyit jelent, hogy a nép feje, a nép vezetője, és ebből ered a mai ország elnevezésünk.) Azt is tudjuk, hogy ezek a hunok azért nevezték birodalmukat Pártus Birodalomnak, mert ’elpártoltak’ az ázsiai fehér hunoktól.” Nos: ország szavunkról talán a nyelvtudományban járatlanok is tudják, hogy régen uruszágnak hangzott, s az úr szóból származik, úgy, ahogyan a ma használatos uraság is, csakhogy ’egy úr alá tartozó terület’-et jelentett. (Mint például a fejedelemség, királyság stb.) Párt szavunkat viszont latin nyelvekből vettük át, a honfoglalás után. Igazán különös lett volna, ha már az ázsiai hunok használták volna ezt a szót! Azt meg éppen tréfának vélem, hogy a szag Badiny szerint fejet jelenthetett. Talán csak nem a „fejétől bűzlik a hal” közmondásra gondol?

De lapozzunk egy lappal előbbre, idézzünk onnan is egy hajmeresztő etimológiát! „Vizsgáljuk meg sumir nyelvészeti alapon a Samária kifejezést! Samar=a Babilon környéki ország és nép neve.” Ahonnan Kr. e. 763-ban Szancherib asszír király Badiny szerint a „sumir származású népeket elvitte”, hogy az elhurcolt, kitelepített izraeliták helyébe telepítse őket. De lássuk tovább a szófejtést: „A hozzácsatolt ’i’ ugyanaz, mint a magyar helyhatározói rag: ’i’, amivel megjelölöm, hogy valaki honnan való. Pl. Budapest-i, Uruk-i, Samár-i, tehát Samárból való. Most tegyük még hozzá a szükséges ’a’ betűt. Ez semmi más, mint a sumir határozott névelő, amit a mi ősi – sumirnak nevezett –, de az ékiratokon Mah-Gar névvel írt népünk nem előre, hanem a szó után tett. Samaria tehát annyit jelent, hogy ’a Samarból valók országa’.” Eddig az idézet. Ne beszéljünk az ’i’ képzőről (ami persze nem „helyhatározói rag”). De a magyar határozott névelőről talán köztudott, hogy a honfoglalás után alakult ki az az mutató névmásból. Mi köze lehet ehhez egy ötezer évvel ezelőtti állítólagos a-nak, amely a tetejében nem is a névszó elé kerül, hanem annak végéhez tapad? A legmeglepőbb dolog azonban még hátra van: Badiny Jósnak tudnia kellene, hogy Samáriát már jóval az előtt Samáriának nevezték, hogy az asszírok elfoglalták volna. Az 1 Kir 16,24-et még lehet a későbbi történetíró önkényeskedésével magyarázni. De a Samária név szerepel már Ámosznál és Ozeásnál is: nem egyszer, hanem sokszor. Pedig akkor, amikor ők írásaikat öszszeállították, még nem telepített oda senki idegeneket az Eufrátesz vidékéről.

Jelenits István
(A cikk befejező részét következő számunkban közöljük)

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu