|
|
Alapító főszerkesztőnk jubileuma 90 éve született Pénzes BalduinA nagymúltú bencés szerzetesrend hagyományai és kiemelkedő személyiségei harmonikus egységben forrtak össze az 1930-as és 40-es évek során. Kiváló tanárok oktattak ebben az időben a rend különböző iskoláiban. Elegendő, ha csak Kühár Flóris, Bognár Cecil, Radó Polikárp, Szunyogh Xavér Ferenc, Holenda Barnabás, Solymos Vendel és Kováts Arisztid személyét említjük a hoszszú névsorból. A budapesti gimnázium – a vidékiekhez hasonlóan – rendkívül jó utánpótlással rendelkezett. Így került át a pápai iskolából 1939-ben a fővárosba egy fiatal latin-magyar szakos tanár, Pénzes Balduin is.
Pénzes a legendás Horváth János irodalomprofesszor kedvelt tanítványa volt a bölcsészkaron, az ő irányításával írta meg doktori disszertációnak „Az úgynevezett almanach-líra” című hézagpótló monográfiáját. Ezen kívül számos cikket, tanulmányt és vitairatot publikált a katolikus szellemű lapokban. Harminc éves korában már ismertté vált neve a katolikus közéletben. Személye ilyen háttérrel került szóba 1945-ben egy katolikus hetilap főszerkesztői posztjára. Súlyos, nehéz időszak volt ez a vesztett háború után, s amikor 55 éve, 1945 augusztusában útjára indult az Új Ember (már a névadást is viták előzték meg), Pénzes kitartó szorgalommal, hivatástudattal sajátította el az újságírás és szerkesztés sokágú műfaját. Rövid idő leforgása alatt hasznos vezetőjévé vált a katolikus orgánumnak. Amilyen nagytudású, töretlen keresztény-magyar szellemiségű tanár volt a bencés gimnáziumban, ugyanolyan pontos és árnyalt munkát végzett főszerkesztőként is. Ha leszámítjuk 1977-ben bekövetkező súlyos betegségét, s így az utolsó esztendőket, 35 éven át állt az Új Ember élén. A sztálinista önkényuralmi rendszer alatt számos merész hangvételű írással, vezércikkel bátorította az Új Ember olvasóit. Két alkalommal magával a teljhatalmú kommunista kényúrral, Rákosi Mátyással is vitába szállt. Komoly elhivatottsággal, szakértelemmel, a tények megdönthetetlen erejével védte-óvta a keresztény értékeket, hagyományokat, a magyarságot és az egyházat. Irodalmi cikkeiben Balassi Bálinttól Zrínyi Miklóson és Széchenyi Istvánon át Tamási Áronig avatott módon értékelte a keresztény magyarság szellemiségét, igényeit. Ha a magyar könyvkiadás újra a régi fényében ragyogna, még a nem egyházi könyvkiadók is haszonnal jelentethetnék meg tanulmányait, melyek nemcsak puszta ismertetések, információk az irodalom köréből, hanem eszmei jelzőtáblák is egy megújuló keresztény-magyar nemzedék számára. A sokgyermekes ikervári parasztgazda bencés szerzetestanár és szerkesztő fia, Pénzes Balduin ezzel üzenne a remélhetően szebb évtizedeket megélő utókornak. Szeghalmi Elemér |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
