Konzervatív, azaz értékmegőrző?

A szerző részéről Osztie Zoltán atya, (a KÉSZ elnöke - szerk.) véleményének kritikáját a konzervatív jelző értelmezése okozta. Helyettesítsük be a mesterségesen elkoptatott konzervatív szót (maradi, begyepesedett, retrográd) az értékmegőrző kifejezéssel, amit valóban kifejez. Miért helytelen, ha egy keresztény értékeket magáénak valló szövetség olyan politikai koalícióval ért egyet, mely programjában őszintén azok megőrzése mellett száll síkra és valóban azt is teszi? Ezen nem keseregni, hanem inkább örvendezni kellene.

1998. Osztie Zoltán KÉSZ elnök politikai
vezetőkkel egy konferencián (Fotó: Cser István)

Sajnos ma újra nagy divat hangoztatni azt a hibás nézetet, hogy az egyház (ami végeredményben mi vagyunk) ne politizáljon. Ez tévedés. Nem hagyhatjuk magunkat újra ellenfeleink örömére csak imádkozó, színtelen, közömbös, megfélemlített embercsoportként a templomok falai közé szorítani. A politikát valóban nem szabad pártpolitikával összetéveszteni. Pártpolitikába az egyház ne keveredjen bele, de hangoztassa, tanítsa, hogy mit tart helyesnek és mivel nem ért egyet.

A politika nem más, mint az ország határain belül zajló társadalmi-gazdasági mozgások, jelenségek megnyilvánulása. Csak akkor jár helyes úton, ha egészséges nemzettudat inspirálja. Ha a nemzettudat sérült, kötelessége minden jóakaratú embernek, papnak, hívőnek, hitetlennek felemelni szavát az igaz emberi értékek, egy szóval az igazság mellett. Az ellenvélemény szerzője nem tartja helyesnek, hogy a főváros legpatinásabb templomában a szónok élesen bírálta már leköszönt magas szintű állami tisztségviselők működését.

Ezzel ellentétben azt a szomorú tényt tartom helytelennek, hogy csak ebben az egy, és nem az ország valamennyi templomában bírálták dicstelen tevékenységüket.

Végül: a magát kereszténynek valló értelmiségi aligha lehet semleges. Lehet kormánypárti vagy ellenzéki, ha igaz lelkiismerete szerint és nem érdekből dönti el, hogy melyik oldal tekinti magáénak.

Polcz Iván
Budapest

Martin József cikke örök problémát vet fel, az egyház politizáljon-e vagy sem. Panaszolja, hogy egy bizonyos katolikus szervezet elnöke kijelentette, hogy tagjaiknak – a konzervatív keresztény értelmiségnek – nincs más választása, mint a jelenlegi kormány támogatása. Nehezményezi, hogy ezzel a jelzővel leszűkíti az elnök a keresztény értelmiségiek körét. Nem lehet-e – teszi fel a kérdést – keresztény értelmiségi egy szocialista vagy egy liberális elkötelezettségű ember? Nem lehet, válaszolom én, mert a tűz és a víz két ellentétes elem. Nem létezik istenfélő ateista ember! További felvetésére, hogy helyes volt-e 1998-ban szószékről a baloldali koalíció ellen érvelni és hogy politizáljon-e az Egyház? Az én válaszom, hogy helyes.

Idézem századunk mártír főpapját Mindszenty József hercegprímásunkat, aki ebben a sokat vitatott témában a következőket mondja:

„A hit meggyengülésének a jele, ha az Egyház az ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el, és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.” (Mindszenty: Emlékirataim 28-29. oldal) Igen bölcs és megszívlelendő szavak. Ma is, és talán ma igazán helytállóak.

Dr. Wölfl Józsefné

A negyven év alatt megfélemlített és eltompult vallásos tömegnek igenis szüksége van az egyháztól kapott tájékoztatásra, adott esetben állásfoglalásra. Az előző kormányzati időszak bebizonyította, hogy voltak olyan állásfoglalások, javaslatok, amelyek szemben álltak a vallásos világnézetekkel (abortusz kérdés, euthanazia, drogpolitika, homoszexualitás, családpolitika, szolidaritás stb., stb.) és a vallásos tömegek joggal vártak egyházi állásfoglalást is. Ez még nem jelent elegyedést bármily politikai közösséggel. Ebből következik, hogy az is jogos egyházi állásfoglalást kíván, ha egyetért a hatalmon lévő kormányzat irányvonalával és azt dicséri. Ennyi iránymutatás elvárható már csak a következő választási időszak szempontjából is.

Hoványi Irma

„Mennyire tartozik össze e két jelző: keresztény és konzervatív?” – Véleményem szerint a konzervatív jelző arra érvényes, ami megőrzésre (konzerválásra) méltó érték. A két jelző ebben az értelemben nagyon is összetartozik, még akkor is, ha vannak olyan értékek, amelyeket csak nemrég ismertünk fel.

A keresztény ember egyben lehet szocialista is, amennyiben a szocialista jelző a szereteten és az igazságosságon alapuló keresztény társadalmi tanítást jelenti, de nem lehet szocialista, ha ez a jelző a marxista társadalmi tanítás elfogadását jelenti.

A keresztény ember egyben lehet liberális is, amennyiben a liberális jelző az emberi szabadság tiszteletben tartását jelenti az Isten előtti felelősség tudatában. Ha a liberális jelző azt jelenti, hogy az ember nem ismeri el az Isten előtti felelősséget, ha a hatalmat nem Istentől eredezteti, hanem a népfelség elvét vallja, akkor a keresztény ember nem lehet liberális.

„Az egyház számára hol húzódik az a Rubicon, amelyen átlépve a pártpolitika terepére jut?” A kérdés eldöntésére forduljunk a Magyar Katolikus Katekizmushoz, ahol a kérdésekre a következő feleleteket találjuk: „Isten terve szerint a hatalom és a tekintély célja az egyén és a közösség szolgálata.” (268.) „A keresztény embernek kötelessége részt venni a közösség szolgálatában a politikai és közéletben.” (269.) „A politikai hatalmat az erkölcsi törvények szerint kell gyakorolni az emberek javára.” (270.) „A keresztény politikus hivatása az, hogy az evangélium szellemében építse a társadalom életét.” (271.)

Érdekes, hogy akik az elmúlt rendszerben megkívánták, hogy az egyház támogassa politikájukat, azok most azt kívánják, hogy az Egyház ne vegyen részt a politikában. (Ezért erőszakolták a békemozgalmat, és ezért kerültem börtönbe, mert ellene „szervezkedtem”.)

Nyilvánvaló, hogy nem a papok feladata, hogy a pártpolitika főszereplői legyenek, de igenis kötelességük a keresztény tanítás hirdetése, a hívek felvilágosítása és a megfelelő szakemberek felkésztetése, hogy vegyenek részt a közéletben, még a pártpolitikában is.

Igenis, nekünk az Egyház tagjainak lelkiismereti kötelességünk, hogy részt vegyünk a politikai és közéletben, kinek-kinek az ő helyzete szerint, a többieknek pedig minimális kötelessége, hogy elmenjenek szavazni, és arra a pártra, illetve jelöltjére szavazzanak, aki a legjobban képviseli keresztény értékeinket. Ebben a kérdésben nem lehet a keresztény ember semleges, mert akkor bűnt követ el súlyos lelkiismereti kötelességének elmulasztásával.

Dr Rédly Elemér
Országos Hitoktatási Bizottság igazgatója

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu