|
|
Király Zoltán Szabad akarat – gének – nevelés
Jókai Anna írónő érdekesen elemzi az emberi szabad akaratot az Új Ember július 30-iki számában, és rámutat a félreértett szabadság veszélyeire. A szabadság, az emberi szabad akarat nagy kincs, amellyel teológusok, filozófusok, pszichológusok és írók sokat foglalkoztak. Jókai Anna hangsúlyozza, hogy az ásványoknak, növényeknek, állatoknak nincs szabad akaratuk, legfeljebb az állatoknak vannak ösztöneik. A világmindenség és a földi élőlények a természeti törvényeket követik, azaz Isten akarata szerint működnek, illetve élnek. Az ember azonban kivétel! Mi választhatunk: jót és rosszat is tehetünk, tévedhetünk, és tudatosan szembe is helyezkedhetünk Isten akaratával (bűn). Érdekes, hogy amikor szakértők és nem szakértők vitatkoznak azon, hogy az ember cselekedeteit a gének határozzák-e meg jobban, vagy inkább a nevelésnek, a környezetnek van alapvető szerepe, rendszerint kifelejtik azt, hogy az embernek, mint személynek van hatásos szabad akarata, amely nagyon is módosíthatja a gének vagy a nevelés hatását. A keresztény ember minden esetben, még a szenvedésben, bajban is, Isten akaratához kell hogy igazítsa saját szabad akaratát. A Miatyánkban naponta kívánjuk azt, hogy legyen meg Isten akarata. Eckhart mester már a középkorban ezt vallotta: „Hadd akarjam azt akarni, ami a Te akaratod.“ Szerinte a helyes vallásosság esetében az emberi akaratnak eggyé kell válni az isteni akarattal. Megkockáztatja azt a paradoxont, hogy az igazaknak nincs is akaratuk, mert az azonos Isten akaratával. Mai nyelven azt mondhatnánk, hogy a helyes önmegvalósítás akkor jön létre, ha Isten akaratát követjük, és olykor lemondunk saját kívánságainkról, saját logikánkról. II. János Pál pápa is figyelmeztet arra, hogy a keresztény hit látszólag ellentmondásos (paradox) magatartáson nyugszik: pl. aki első akar lenni, az mások szolgája legyen; aki életét meg akarja nyerni, az el kell hogy „veszítse“ életét, mások érdekében. Kierkegaard dán filozófus és teológus szerint is egy paradoxon feloldásán nyugszik a keresztények hite. Azt állítja, hogy az ember természeténél fogva önmaga kell, hogy legyen önmaga előtt, de nem lehet önmaga az Isten előtt. Ez a keresztény ember ellentmondása. Ha mégis ragaszkodik az önmeghatározáshoz és önmegvalósításhoz: vétkezik, mert Istennel kapcsolatban a paradoxont fel kell oldani. Ezt a fontos ellentmondást a hit oldja fel, amely lehetővé teszi, hogy Isten előtt a keresztény ember lemondjon önállításáról, önmegvalósításáról (vagyis önakaratáról). Így lehetővé válik, hogy Isten akaratát kövesse, ne a sajátját: „ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te.“ Ha ezt az ellentmondást, nem oldja fel a hit, akkor az ember Kierkegaard szavaival „halálos betegségben“ van, mert Isten előtt önmaga akar lenni, holott érzi és tudja, hogy nem akarhat Isten előtt önmaga akarata szerint élni. Mi, keresztények tehát önként igazodunk Isten törvényeihez, az ő akaratához, az univerzum, beleértve az élőlényeket is, öntudatlanul, mintegy vakon követik a természet és a biológia törvényeit. Nekik nincs választási lehetőségük, nekünk van! Mi szabad akarattal rendelkezünk, és ezért Isten képét tükrözzük vissza, azaz szabadok vagyunk, de nagy hibákat is követhetünk el, pl. ha önmagunk vagy Isten ellen cselekszünk. Érdekes, hogy a kívánságmentességet (az akarat legyőzését) a hindu és a buddhista vallás is ajánlja. Tapasztalatból tudják, hogy aki mérsékli vagy megszünteti saját akaratát, azaz kívánságait, az megnyugvásra, lelki békességre tesz szert. Ez azonban passzivitással párosulhat. A keresztény ember Isten akaratához igazítja saját akaratát, és aktívan jobbítani igyekszik a világot. A Biblia első lapjain olvashatjuk, hogy Isten azt akarja, hogy vegyük birtokba a Földet, és javítsunk az itteni életen. A szabad akaratról való lemondást nem szabad félreértenünk. A Krisztus-hívő nem fatalista, nagyon is akar valamit, ami előrevisz. Jobbá akarja tenni a világot. A művészek, a tudományos kutatók mindig is létre akartak hozni, fel akartak fedezni valamit, ami tökéletes szépségű, vagy amivel tisztán, teljesen meg lehet érteni a világot és önmagunkat. Még akkor is, ha a művész vagy a tudós tisztában van azzal hogy tökéleteset nem képes alkotni. Radnóti Miklós egyik versében figyelmeztet bennünket: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: /ez volt a múlt, emez a vad jelen - /hordozd szívedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.“ Aki Isten akaratát cselekszi és saját kívánságait összhangba hozza az isteni akarattal, az tudja, hogy mit kell tennie, hogy jobbá tegye családja, munkatársai vagy nemzete életét. Nyilvánvaló, hogy igazi változást csak akkor érhetünk el családi életünkben, munkahelyi környezetünkben vagy a politikában, ha összhangban vagyunk Isten akaratával, méghozzá minden lépésünkben. Azt kérdezhetné valaki, hogy Isten akaratát hogyan lehetne egyszerűen összefoglalni? Jézus egyszerű szavaival: szeretni Istent és szeretni embertársainkat. Minden tettünket, kívánságunkat ehhez a jézusi alaptanításhoz kell igazítanunk. Pál apostol még meg is nyugtat bennünket: az Istent szeretőknek (akik az Ő akarata szerint élnek), minden a javukra válik! (A szerző akadémikus, kutató professzor)
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
