Szent István az egyház egységének is jelképe

“Ma az evangéliumot olyan világban kell hirdetni, amelyben öt emberből egy kínai, háromból egy éhezik, egy kommunista államban él, és minden második keresztény nem katolikus” – mondta egyszer Yves Congar katolikus teológus. A jezsuita Henri Boulad „próféciája” szerint pedig a katolikus egyház Európában néhány évtized múlva kisebbségbe szorul, s helyét például az új protestáns mozgalmak és a szcientológia veszi át. Az augusztus 20-iki ünnepségekre hazánkba érkező Angelo Sodano bíborostól, vatikáni államtitkártól elsőként azt kérdeztem, hogyan látja ő a Szentszék „tetejéről” az egyház helyzetét.

–A kereszténység kétezer éve szerte a világban, ezer esztendeje pedig Magyarországon számos gyümölcsöt termett: a hit felnőtté tette az emberi személyiséget, értéket adott a családnak, jó érzéket a munkához, nevelte a fiatalokat. Kétségtelen tény, hogy a Föld körülbelül hatmilliárd lakosa közül a katolikusok száma alig haladja meg az egymilliárdot – ez azt jelenti, hogy még sok feladat áll előttünk. Mindazonáltal biztató tény, hogy ha a nem katolikus keresztényeket is figyelembe vesszük, akkor komolyabb számokról beszélhetünk: míg Európában a katolikusok aránya 41 százalék, addig a más keresztény felekezettel együtt csaknem elérjük a 60 százalékot. Bár én is szükségét érzem a kereszténység újraéledésének, nem vagyok annyira pesszimista, mint egyes tudósok – hiszen jó és rossz mindig is létezett a világon. Az egyház tetterősnek, fiatalnak érzi magát, és folytatni kívánja a munkát a világban, különösen az olyan kontinenseken, ahol a kereszténység ma még kisebbséget alkot.

– Az egyház a történelemben nem csupán lelki, hanem politikai tényező is volt, s számos eseményre, amelyet ma a hit fényében tekintünk, földi szempontok is hatottak. Szent István döntésében például, mellyel első királyunk Bizánc helyett a nyugati kereszténységet választotta, hatalmi megfontolások is szerepet játszottak. Hogyan lehet teológiát és politikát összeegyeztetni?

– A II. vatikáni zsinat Gaudium et Spes kezdetű apostoli konstitúciója világos eligazítást adott hit és erkölcs kérdésében, s ebbe beletartozik a politika, a kormányzás művészete is. Bár a két terület között valóban van kapcsolat, a zsinat azt mondja, hogy a kétezer éves egyház ne kötődjék egyetlen, természete szerint változékony politikai irányzathoz sem. Világszerte különböző társadalmi rendszerek létezhetnek, amelyektől az egyház csupán azt várja el, hogy tartsák tiszteletben a személyiséget, az emberi, a családi jogokat.

– Az egyik fontos katolikus alapelv az inkulturáció, mely nagy sikereket ér el Ázsiában és Latin-Amerikában, ahol keresztény megújulásnak lehetünk tanúi. Mit tanulhatunk ezektől a kultúráktól?

– Fontos leszögezni, hogy a kereszténység nem minden kultúrát fogad el – a megítélés kritériuma pedig Krisztus evangéliuma. Ha például valamely afrikai kultúra a többnejűséget hirdeti, akkor a kereszténység nem fogadhatja el azt a kultúrát, ehelyett arra törekszik, hogy átalakítsa, megnemesítse azt. Miként Szent Pál azt mondta az első keresztényeknek, hogy ne hasonuljanak ehhez a világhoz, úgy az egyháznak is úgy kell hirdetnie az evangéliumot, hogy az termékenyítse meg az adott kultúrát. A kereszténység Amerikában, Ázsiában – nem kis erőfeszítés árán – alkalmazkodott a különféle kultúrákhoz, ám ezt korántsem kritikátlanul tette. Magyarországon hasonló jelenség volt tapasztalható: a keresztény hit egyrészt beilleszkedett az ősmagyar kultúrába, ugyanakkor meg is nemesítette azt.

– Hol helyezi el a magyar egyházat a világegyházban?

– A magyar egyháznak és a magyar nemzetnek nagy jövője van Európában. Az ország ma már számos nemzetközi szervezetben jelen van, a magyar egyház pedig emberein keresztül, gazdasági téren és szentjeinek példájával járul hozzá a Szentszék működéséhez. Itt kell megemlítenem a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező Kada Lajos érseket, Ternyák Csaba érseket, a papi kongregáció titkárát, de a pápai egyetemen is tanítanak magyar professzorok – mindezért a támogatásért rendkívül hálásak vagyunk a magyar nemzetnek és egyháznak.

– Mit vár az egyházi vezetők magyarországi találkozójától? Lehet ez az alkalom egy újabb lépés II. János Pál pápa és II. Alekszij moszkvai pátriárka találkozója felé?

– Biztos, hogy előbb-utóbb létrejön a találkozás a pápa és a pátriárka között – hiszen „csak a hegyek nem találkoznak” –, ám azt alaposan elő kell készíteni. A mostani, budapesti esemény egyik fontos tapasztalata, hogy Szent István király az egység jelképe, hiszen az egyház az ő idejében még megosztatlan volt. Az egyház tehát ezer évig egységes volt, s a ma is annyira fájó sebeket a második évezredben kaptuk. Nagyon reméljük, hogy a harmadik évezredben megadatik számunkra az az öröm, hogy a kereszténység családját az Úr akarata szerint újra egységben láthatjuk. Miként sok családban előfordul, hogy az egyik testvér elhagyja otthonát, s ilyenkor a többiek hazavárják, úgy egyazon egyház gyermekeiként azt kívánjuk, azért imádkozunk, azért dolgozunk többek között az ilyen találkozókon, hogy az eltávozott testvérek visszatérjenek a katolikusok nagy családjába.

Szőnyi Szilárd

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu