Új karral bővült a Katolikus Egyetem
Európában is egyedülálló információs technológiai képzés
2000 júniustól új karral bővült a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az Információs Technológiai Karon mintegy kétévi előkészítő munka után májusban az oktatási miniszter műszaki informatika szak indítását engedélyezte. Roska Tamás professzortól, az új fakultás dékánjától a részletekről érdeklődtünk.

A Vatikáni Rádió magyar műsora
Minden nap 19.15 órakor kezdődik a 196 méteres középhullámon...

.
Már köszönni sem…?

Embertársaink közötti kapcsolatunk egyik alapformája a köszönés. Köszönni szoktunk családtagjainknak, szomszédainknak, munkatársainknak, barátainknak, még a távolabbi ismerősöket sem hagyjuk elmenni magunk mellett egy fejbiccentés vagy halk köszöntés nélkül. Ez valamikor magától értetődő szokás és formula volt az emberi életben.

Mára megváltozott a helyzet. A magam nyugdíjas korosztályának tagjai gyakran megélik, hogy a köszönés szigorúan egyoldalú formává válik, mert ők köszönnek az üzletben, a hivatalokban, az új lakónak a házban, de minderre néma csend a válasz: még egy kurta szemrebbenés sem jelzi, hogy az üdvözlést elfogadták volna.

Anélkül hogy korosztályokat sértegetni próbálnék, a notórius nem-köszönők elsősorban a fiatalabb és kora-középkorú generációból kerülnek ki. Annak is abból a rétegéből, amely az önérdek, a sikerorientáltság, a nyilvánvaló vagyoni „felsőbbrendűség” előtt hajlandó csak „kalapot emelni (ha volna neki), de minden más korábbi érték vagy emberi megnyilvánulás hidegen hagyja. Jól emlékezem gyermekkorom idős lakótársaira, azokra a tisztes iparos vagy hivatalnok személyekre, akik nem megalázkodással, hanem a másik ember iránti tisztelet gesztusával emelték meg kalapjaikat vagy köszöntek érthető, világos szavakkal, őszinte együttérzéssel.

Az élet sokrétű világában ez az aprónak látszó cselekvéshiány sem lehet másodrendű tényező. Hogyan beszélhetünk keresztény felebaráti szeretetről, megbecsülésről vagy az idősebbek iránti tiszteletről, ha még egy általános köszöntő mondattal vagy szóval is adósak maradnak egyesek mai életünkben?

Szeghalmi

Előbújt a pillangó
Templomszentelés Pestszentlőrinc-Kertvárosban
Egyre több erre járó áll meg és jó néhány autós is lelassít az utóbbi időben a XVIII. kerületi Fogaras és Székelyudvarhely utca sarkán. A millecentenárium éve és a jubileumi év között a kívülállók számára furcsa átváltozáson ment keresztül egy cseresznyefákkal övezett lakóház: először csak hatalmas gödröt ástak mellette és lázas munka folyt a föld alatt. Majd szépen lassan emelkedett és szépült az épület, mígnem néhány hónapja a napsütésben ragyogó réztorony és kereszt jelzi mindenkinek: több évtizedes lárvaállapot után előbújt a csodálatos pillangó.

Álom-por hintés?
Tamási Áron híres mondatát ekként módosíthatjuk, ha egyházi közösségről van szó: „Azért vagyunk az egyházban, hogy otthon legyünk benne.” Ahol igazi közösség él, ténykedik, az otthonérzés sem marad el…