|
|
A „géntérképről“ — józanul
Mióta nemzetközi kutatás eredményeként értesült a világ arról, hogy szinte teljesen elkészült az emberi szervezet öröklési anyagának, az úgynevezett „géntérképnek“ leírása, sokat hallunk arról, hogy a XXI. században milyen tudományos eredmények várhatók ettől és menynyire megnövelhetővé fog válni az ember földi életének tartama. Számos tudós óv a túlzott derűlátástól. Rainer Hohlfeld berlini genetikus szerint a betegségeknek csupán két százalékát okozza egy-egy gén. A 98 százalékukról senki sem képes megmondani, hogy a gének és a sejtekben és a szervezetben lejátszódó folyamatok milyen arányban okozzák. A gének ismerete továbbá nem fog választ adni a környezet, a neveltetés és a lelki tényezők emberi életre gyakorolt hatásairól.- fűzi hozzá Ludwig Siep münsteri filozófus. Jens Reich berlini molekuláris biológus egy bonni konferencián kijelentette, hogy génállományunk egy zongorához hasonlítható, mely csak akkor szólal meg, ha valaki megszólaltatja. Vagy klasszikus szonátát játszik el rajta, vagy valami giccses dallamot kalimpál. Nem tagadható, hogy tudományos értelemben forradalmat jelent a gének jobb megismerése, a „biológia holdraszállásának“ is nevezik. De az eddigieknél is több erkölcsi kérdést kell megválaszolni, sőt megoldani ahhoz, hogy az emberiség javára, ne kárára legyen. Carlo Maria Martini milánói bíboros érsek üdvözölte a kutatási eredményt, de hozzáfűzte: az ember azonban továbbra is titok marad, amelynek kulcsa Istennél van. Elio Sgreccia püspök, a bioetika vatikáni szakértője egy új világrész felfedezéséhez hasonlította a tudósok eredményét, melyet több betegség gyógyításában lehet majd eredményesen alkalmazni. De ő is figyelmeztetett arra, hogy a felfedezés alkalmazásában erkölcsi törvények figyelembe vételére van szükség. (KNA)
|
