Ellenvélemény

Hol a helye a keresztény, konzervatív értelmiségnek a magyar társadalomban? Mennyire tartozik össze e két jelző: keresztény és konzervatív? S milyen mértékig támogasson a keresztény értelmiség egy meghatározott pártot vagy koalíciót? Ide már nagyon közel a szélesebb keretű és rendszeresen visszatérő dilemma: az egyház számára hol húzódik a Rubicon, amelyen átlépve már a pártpolitika terepére jut? Töprengésre késztető, s föltehetően sokféle választ érlelő, nehéz kérdések, amelyekkel - sok más mellett - ugyancsak jó lenne szembenézni. Ám úgy gondolom, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége alapításának tizedik évfordulójáról szólván Osztie Zoltán elnök (Új Ember, 2000.május 14.) vitára ösztönző módon a dilemma összetettségét inkább a pártpolitikai egyszerűsítés felé terelte: „Úgy vélem — nyilatkozta —, a konzervatív, keresztény értelmiség számára nincs más alternatíva, mint a jelenlegi polgári kormány támogatása”. Azt hiszem, a kormány munkájának értékelése nem e hasábokra tartozik, aminthogy az sem, hogy mit ér a politikában a nyilatkozatban emlegetett jó szándék, s még csak abban sincs vitám az elnökkel, ha a KÉSZ-t mint szervezetet a koalíció támogatására buzdítja. Joga van hozzá. De bölcs dolog-e a keresztény értelmiség — a KÉSZ-nél szükségképpen — tágabb körét a konzervatív jelzővel szűkíteni? Nem lehet-e a keresztény értelmiségi szocialista, vagy — horribile dictu — liberális, esetleg más?

Hallottam már olyan szentbeszédet — Budapest egyik legpatinásabb templomában —, amelyben politikai ténykedésük miatt a szónok éles szavakkal bírálta a most leköszönő államfőt és az előző ciklus miniszterelnökét. Helyénvaló volt-e ’98-ban némely szószékről nemcsak közvetett formában a baloldali koalíció ellen érvelni, s most olykor a mai mellett? Megnézhetné most magát az olasz egyház, ha túl szorosan kötődött volna az időközben széthullott Democrazia Christianához. A ’96-os körlevélben a magyar püspökök megjegyezték, hogy az egyház keresi az egész társadalomnak hasznos cselekvés formáit, de nem ártja magát bele a pártpolitikába. A püspökök idézte Gaudium et spes is leszögezte, hogy „az egyház semmiképpen sem elegyedik a politikai közösséggel”. Akkor viszont a magát kereszténynek valló értelmiségi hadd legyen, ami akar: kormánypárti, ellenzéki, semleges, vagy bármi más.

Martin József

(A szerző újságíró)

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu