A dormándi világjáró

Száz éve született Remenyik Zsigmond

Száz éve, 1900 júliusában született Remenyik Zsigmond, századunk jelentős írója. A hevesi Dormándon született elszegényedett nemesi családban. Íróvá válását a dzsentri rokonság hamis életfelfogása segítette elő. A valóság és az illúziók közti terebélyes szakadékot már korán felfedezte, látva azt, hogy míg a rokonok a dicső múlttal és a 48-as Rózsa Sándor-barátsággal kérkedtek, az általuk apjára nehezedett, ki nem fizetett váltók terhétől nyögött a család. Remenyik igazságérzete és lázadó hajlama (amit az anyai Martinovits-vérrel magyarázott) elsodorta osztályától. Ugyanakkor a dzsentri-probléma mindig foglalkoztatta, Mikszáth regényei és Ady versei adták számára a művészi kiindulópontot. Tizenévesen regénnyel, novellával kísérletezett, amelyben saját —ellentmondásos – társadalmi osztályát ostorozta az avantgard költészet foglalkoztatta, és felszólalt a háború ellen. Az ifjú író a forradalmakból hamar kiábrándult, és hogy a környezetétől kicsit távolabb kerüljön, nekivágott Európának, majd a tengerentúlnak, mint egy mesebeli szegénylegény, hogy próbára tegye saját magát. Argentínában, Peruban, Chilében járt, és expresszionista írásművészetét itt is folytatta, szervezője lett a chilei avantgard írói csoportnak. Spanyolul is megjelentek művei. 1926-ban hazatért, Bécsben felelevenítette kapcsolatát Kassákkal, Magyarországon pedig a baloldali írókkal, akikkel megalapította az Új Föld című folyóiratot, amely a fiatal avantgard művészek egyik legfőbb publikációs lehetősége lett. Remenyiket regénytervek is foglalkoztatták. Bolhacirkusz című regényében szatirikus hanggal festett képet a kor Magyarországáról, aminek következtében hónapokig húzódó per nehezítette életét. Ettől eltekintve művei nem kaptak nagy visszhangot, de az 1937-ben megjelent Bűntudat már nagy elismerést aratott. Ebben a könyvben a dzsentrikről és a parasztságról ír, de kritikai hangja szokatlanul nem a parasztságon keresztül szólal meg, hanem – bűntudattal – dzsentri létén keresztül vall a birtokosokról.

A harmincas évek végén a Korunknak, majd a Szép Szónak is munkatársa lett, nagy nyomorban élt, ezért úgy határozott, hogy egy időre kiutazik Amerikába. Írótársai segítségével 1939-től tartózkodott az Egyesült Államokban, ahol a kinti magyaroknak előadásokat tartott a magyarországi irodalomról a régiektől egészen a legmodernebbekig. A honvágy 1941-ben hazacsalta, úti beszámolóját nagy érdeklődéssel olvasták, azonban a háború után hiába volt szocialista múltja, annak ellenére, hogy zsidó barátait is bújtatta, az amerikai beszámolója miatt csak az ötvenes évek közepétől publikálhatott. Remenyik Zsigmond drámaíróként is jelentőset alkotott, drámája, az Atyai ház gyakran szerepel színházak repertoárján. A sokat látott író élete végéig Dormánd és Eger írójának vallotta magát annak ellenére, hogy éveket töltött hazáján és Európán kívül, sok helyet mondhatott otthonának, és hogy 1962-ben pesti lakásában érte utól a halál.

Géczy Árpád

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu