Jegyzetek a liturgiáról

Szent Ágoston leírja Vallomásaiban, hogy amikor anyja, Mónika meghalt, az első fájdalmat elcsitítva „a zsoltáros könyvért nyúlt Evodius és az egyik zsoltárt énekelni kezdte. Egész házunk felelt énekére: Az irgalmasságról és az igazságról éneklek, Uram, neked." Azután amíg a temetési előkészületek folytak, Ágoston barátaival leült a ház egyik zugában, s alkalomhoz illő tárgyról beszélgettek... „Az igazság eme balzsamával enyhítettem fájdalmamat."

Néhány tanulság:

1. Ágostonnak és társainak első vallási gesztusa: a zsoltárkönyvért nyúlni. Ez az a természetes „nyelv", amelyen imádságként ki akarják fejezni magukat.

2. Mint Ágoston zsoltármagyarázataiból is kiviláglik, elképesztő mértékben fejben tartotta a zsoltároskönyvet. Mindig pontosan „beugranak" neki a megfelelő helyek, idézetek, mondatok. Mint itt is, hiszen akit a zsoltár tanít imádkozni, az a szent életű anya halálakor a benne megnyilvánult isteni irgalmasságért és igazságért akar hálát adni.

3. Baráti körben is természetes, hogy a zsoltárt nem mondják, hanem éneklik.

4. A zsoltáréneklés módja: a válaszos zsoltár. Ha a zsoltár az imádság nyelve, akkor a válaszos zsoltáréneklés meg az imádkozás természetes módja. A magánéletben is a liturgiában megtanult formákkal élnek.

5. A jelenet nem nélkülöz egy bizonyos fokú rögtönzöttséget. Evodius kiválasztja a zsoltárt, a többiek pedig megtalálják az alkalomhoz illő választ, repetendát. Ez az ősegyház legtipikusabb imádságos formája: a repetendával kiemelni a zsoltár alkalomhoz illő gondolatát.

6. Ehhez a liturgikus formához természetesen hozzá kellett tartoznia egy „zenei" nyelvnek is, hiszen különben nem tudták volna a kiválasztott zsoltárt és repetendát énekelni. Evodius énekli a psalmus responsorius verzus-dallamát, a többiek pedig a nyilván jól ismert responsum-dallamot a rögtönözve kiválasztott szövegre alkalmazzák.

7. S ha megkérdezzük, hogyan hangozhatott ez a dallam, nem kell sokáig töprengenünk. Minden latin rítusban ott van a „responsorium breve“ 2-3 dallamtónusa (variálódva ugyan, de azonosak a különböző rítusokban), s jól látjuk azt is hogyan lehetett az azonos dallamvázat más-más szövegekre alkalmazni.

8. S mindebből a legfőbb tanulság az, hogy nincs igazi vallásos kultúra hozzátartozó, hozzáméltó liturgikus kultúra nélkül.

Dobszay László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu