Uj Ember

2000. július 16.
LVI. évf. 29. (2712.)

Veszprémvarsány Szent Adalbert temploma. Összeállításunk a Pannonhalmi Területi Apátságról

.

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Aranymise
Kinek fájnak a magyar ünnepek?
Dohogás helyett...
Pályadíjas mű
A hívő
Élő egyház
Boldogi búcsúban
Katolikus és magyar központ
Tanulmányi és közösségi házat avattak Marosvásárhelyen
Egy kálvária avatás személyes bája
Új Szent István-szobor Kunszálláson
A Váci Egyházmegyéről a TV-ben
Élő egyház
A „géntérképről“ — józanul
Konstantinápoly küldöttei Rómában
A börtönök szentévi napja
Orvostudomány és emberi jogok
Franciák a házasságról és családról
Pannonhalmi apátság
„Bencés birtokok” a Bakony peremén
Fórum
Köszönet az egyháznak
A parlament elnökének levele
Európában is egyedülálló információs technológiai képzés
Új karral bővült a Katolikus Egyetem
Mentsük meg Tápé „világörökségei”-t
A lencse
Nem elegyedik?
Kúltúra
A paripa
Raksányi Gellért hetvenöt éves
Az interjú
J. atya legendáriuma
Különös világ
Igaz történet
Ifjúság
A dormándi világjáró
Száz éve született Remenyik Zsigmond
Európa új védőszentjei
Edith Stein filozófus - Teresia Benedicta nővér 1891 Breslau – 1942 Auschwitz II.rész
Üvegfalak
Versek
Egerszalók 2000 - ifjúsági lelkigyakorlat
Mozaik
A Mátra aljától a Duna partjáig
Alapkőletétel Szombathelyen
Az Olvasó írja
A boldogi búcsú
A Megfeszített
Köszönet
Rejtvény
.

 

Jegyzetek a liturgiáról

Ismét a válaszos zsoltárról (Ágoston tanúsága)

Szent Ágoston leírja Vallomásaiban, hogy amikor anyja, Mónika meghalt, az első fájdalmat elcsitítva „a zsoltáros könyvért nyúlt Evodius és az egyik zsoltárt énekelni kezdte. Egész házunk felelt énekére: Az irgalmasságról és az igazságról éneklek, Uram, neked." Azután amíg a temetési előkészületek folytak, Ágoston barátaival leült a ház egyik zugában, s alkalomhoz illő tárgyról beszélgettek... „Az igazság eme balzsamával enyhítettem fájdalmamat."

Néhány tanulság:

1. Ágostonnak és társainak első vallási gesztusa: a zsoltárkönyvért nyúlni. Ez az a természetes „nyelv", amelyen imádságként ki akarják fejezni magukat.

2. Mint Ágoston zsoltármagyarázataiból is kiviláglik, elképesztő mértékben fejben tartotta a zsoltároskönyvet. Mindig pontosan „beugranak" neki a megfelelő helyek, idézetek, mondatok. Mint itt is, hiszen akit a zsoltár tanít imádkozni, az a szent életű anya halálakor a benne megnyilvánult isteni irgalmasságért és igazságért akar hálát adni.

3. Baráti körben is természetes, hogy a zsoltárt nem mondják, hanem éneklik.

4. A zsoltáréneklés módja: a válaszos zsoltár. Ha a zsoltár az imádság nyelve, akkor a válaszos zsoltáréneklés meg az imádkozás természetes módja. A magánéletben is a liturgiában megtanult formákkal élnek.

5. A jelenet nem nélkülöz egy bizonyos fokú rögtönzöttséget. Evodius kiválasztja a zsoltárt, a többiek pedig megtalálják az alkalomhoz illő választ, repetendát. Ez az ősegyház legtipikusabb imádságos formája: a repetendával kiemelni a zsoltár alkalomhoz illő gondolatát.

6. Ehhez a liturgikus formához természetesen hozzá kellett tartoznia egy „zenei" nyelvnek is, hiszen különben nem tudták volna a kiválasztott zsoltárt és repetendát énekelni. Evodius énekli a psalmus responsorius verzus-dallamát, a többiek pedig a nyilván jól ismert responsum-dallamot a rögtönözve kiválasztott szövegre alkalmazzák.

7. S ha megkérdezzük, hogyan hangozhatott ez a dallam, nem kell sokáig töprengenünk. Minden latin rítusban ott van a „responsorium breve“ 2-3 dallamtónusa (variálódva ugyan, de azonosak a különböző rítusokban), s jól látjuk azt is hogyan lehetett az azonos dallamvázat más-más szövegekre alkalmazni.

8. S mindebből a legfőbb tanulság az, hogy nincs igazi vallásos kultúra hozzátartozó, hozzáméltó liturgikus kultúra nélkül.

Dobszay László

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu