„Bencés birtokok” a Bakony peremén

Szent István király pannonhalmi alapítólevele 1001-ben felsorolja azokat a birtokokat, amelyeket az országért és a király uralmáért imádkozó bencéseknek juttat. E birtokok között elsőként szerepel Vuosian = Varsány neve. A XI. század végén Szent László király összeírása a falu Szent Adalbert tiszteletére szentelt templomáról is megemlékezik. A középkori templomról azonban semmit sem tudunk, a falu mai, kéttornyos, sisak nélküli temploma valamikor az 1700-as években épült. A főbejárat fölötti bencés címeren az 1785-ös évszám olvasható, ebben az időben Somogyi Dániel volt a pannonhalmi főapát. A falu, mint birtok, Szent Márton-hegy apátságához tartozott, s a lelkipásztori teendőket is a bencések látták el. Így van ez 1990, a Pannonhalmi Területi Apátság létrejötte óta is, plébánosa hat éve Lőrincz Pál atya.

A templom előtt friss építkezés nyomai között Pál atya fogadja a vendéget, majd átvezeti a plébániára, ahol Marika a “templomanya” hellyel és frissítővel kínálja. A beszélgetés során megtudjuk, hogy Veszprémvarsánynak 1032 lakosa van, akiknek körülbelül a fele katolikus, fele evangélikus. Talán tíz református családhoz Bakonyszentkirályból jár lelkész.

Marika, a „templomanya”

Két héttel ezelőtt – éppen Úrnapja volt – hat fiatalt bérmált Veszprémvarsányban Várszegi Asztrik főapát, püspök. Az úrnapi körmenet már nem olyan, mint régen, csak a templomot járták körül az Oltáriszentséggel, ott volt felállítva a négy sátor. Az idősebb asszonyok mondogatták: miért nem mentünk el a temetőig, mint régen? – de hát nem olyan már a világ – sóhajt Marika.

A háború után megnőtt a falu, s az utóbbi tíz évben is sokan építkeztek. Az ötvenes évek végén itt létesült a téesz központ, ahonnan a környező nyolc falu gazdaságát irányították. Háromszintes iskola épült, a felső tagozatos alapképzésre máig idejárnak a környék gyerekei. A varsányi iskola alsó tagozatán egy-egy, a felsőben két párhuzamos osztály van. Régebben itt is, mint mindenhol, úgynevezett “kettős nevelést” kaptak a gyerekek. Mást mondtak otthon, mást az iskolában. Ami a hitoktatást illeti, ma is szembe kell néznünk a kettős nevelés jelenségével – mondja Pál atya. Most az a helyzet, különösen a felső tagozatban, hogy a szülők akarják gyermekeik számára a hitoktatást vagy az erkölcstant, de a gyerekek nemigen vevők az ilyesmire. Ezzel a problémával szembesül és tulajdonképpen olykor küzd Pál atyával együtt Tóth Katalin – Kati néni –, aki Varsány mellett Láziban is főállású hitoktató. Mindazonáltal nem eredménytelen ez a küzdelem, az idén tizenkét gyerek volt elsőáldozó, s igen jól sikerült a lázi gyerekekkel közös, harmincfős hittanos tábor.

A veszprémvarsányi embereknek az egykori téeszből alakult holding valamelyik kft-je a növénytermesztésben, állattenyésztésben ad munkát. Igényel még munkaerőt a vasút, a boltok, van asztalosüzem, tejfeldolgozó, s van aki a saját cégénél dolgozik – mint Pál atya mondja – keményen és sokat. A varsányiak közül sokan járnak Győrbe dolgozni, az új Audi üzem tűrhetően fizet, de a szalag mellett végzett egyhangú munka eléggé “kifacsarja” az embert.

Hogyan alakul itt a katolikus közösségi élet? Pál atya elmondja, hogy a vasárnapi szentmiséken kívül a templom felújításával kapcsolatos közös munka hozza össze az embereket. Ez három éve folyik, a főapátság jelentős támogatásával. Az itteniek a vízszigetelésből, a templom körüli tereprendezésből és parkosításból veszik ki a részüket, elsősorban kétkezi munkával. Olyanok is jönnek, akik egyébként alig-alig járnak templomba. Megújul a templom orgonája is. Az Aquincum orgonaüzem azon fáradozik, hogy helyreállítása a hangszer eredeti, barokk jellegét. Pál atya próbálja közösséggé formálni a képviselőtestületet, a viszonylag ritka “hivatalos” üléseken kívül újabban havi rendszerességgel találkoznak. Nemrég alakult egy kis kórus, Sántha Gergelyné nyugdíjas pedagógus vezetésével. Jó közösségformáló lehetőséget adnak az ünnepek, a templomi koncertek. Tavasszal a győri bencés templom kórusa járt itt Jáki Teodóz atya vezetésével, aki a csángókról is tartott előadást. Augusztus 19-re Ruppert István orgonaművészt várják a varsányiak.

Évente egy-két pár esküszik Veszprémvarsány katolikus templomában. Vannak vegyes házasságok is, de sajnos ezek inkább közömbössé válnak, mint ökumenikussá. Itt is dívik az “együttélés”, öt-hat ilyen párról tudnak Varsányban.

Kristóf Ferenc, Lázi polgármestere

Melyek Pál atya lelkipásztori örömei? A templom szépülése, az orgona megújulása örvendetes, de még fontosabb az emberek ezzel kapcsolatos lelkesedése, a hitoktatás, a hittantábor sikere. Türelmes vagyok, de igyekszem szigorú lenni – mondja Pál atya – s örülök, hogy az emberek kezdik belátni: nem elég bizonyos szokásokat betartani annak, aki komolyan akarja venni a hitét. A keresztelőnél például igyekszik kivárni, míg a szülők rendezik a házasságukat — akad erre példa –, az elsőáldozók, bérmálkozók szüleit “katekumenátus jelleggel” meghívja közös elmélkedésre, egy-egy téma elmélyítésére.

Lázi

Búcsúzva Veszprémvarsánytól a 82-es úton északnak haladva kerülgetjük a gázcső-fektetés miatti kátyúkat. Egy pillanatra feltűnik a pannonhalmi apátság sziluettje, aztán Kisbér felé vesszük az irányt. Fel sem gyorsul az autó, máris Láziban, Pál atya másik falujában vagyunk. Az Alexandriai Szent Katalin- templommal szemben, a falu hőseinek emlékművénél Kristóf Ferenc polgármester vár. Nincs sok ideje, ugyanis Pál atyával együtt fontos missziót kell teljesíteniük. A gázvezeték építő munkások – itt is frissen betemetett árkok nyomát viselik a falu utcái – szeretnék megnézni Pannonhalmát mielőtt a hét végére viszszatérnének alföldi lakóhelyükre. (A kubikusok mindig az Alföldről jönnek?) Pál atya és a polgármester lesz az idegenvezetőjük. Előbb azonban fogadják a pesti vendéget.

Lázi azt jelenti: erdei kaszáló. Az itteni emberek Szent László király 1095-ös összeírásától a mai napig az erdőből, mezőgazdaságból, állattartásból élnek. A falu megtartó ereje viszonylag gyenge. A téesz-utód cégeknél növénytermesztés, állattenyésztés folyik, többen dolgoznak a tejfeldolgozóban. A fiatalabbak inkább Győrben keresnek maguknak munkát. A falu és környéke 1950-ig Pannonhalma birtoka volt, lelkipásztori ellátását a bencések végezték. Most a területi apátsághoz tartozik, s a rendet Pál atya képviseli.

Pál atya, két falu bencés plébánosa

A rendszerváltást követően sokan elvesztették munkahelyüket, mára azonban elmondható, hogy a munkanélküliség megszűnt. Valószínűleg annak is szerepe van ebben, hogy a polgármester kezdeményezésére Lázi ez év januárjától Veszprémtől “átigazolt” Győr-Moson-Sopron megyéhez. Azóta naponta kilenc buszjárat közlekedik a falu és a megyeszékhely között, s míg korábban kilenc-tíz távoli kórház valamelyikébe utalták a beteget, most a rászoruló láziakat a győri kórház fogadja. Még sorolhatnánk az előnyöket, csakhogy a kezdeményezés lavinát indított meg, a környék falvai most mind megyét akarnak váltani. Ez azonban bizonyára nem lesz egyszerű dolog.

Lázi 636 lakosú, színkatolikus község. Templomba inkább a gyerekek és az idősek járnak. A vasárnapi misén ötven-hatvan ember vesz részt. A vallásosságban a rendszerváltás nem hozott változást, aki azelőtt nem hitt, az nem hisz azóta sem, aki pedig az egyházhoz akart tartozni, azelőtt is megtette. A falunak tizenöt-tizenhat halottja van egy évben, négy-öt gyermeket keresztelnek. Ez egyezik a születések számával. Az óvodába hét gyereket írattak be az idén, az iskolában négy alsó tagozatos osztály van. A nagyobbak Veszprémvarsányban, Pápán, Győrben tanulnak. Évente négyen kötnek házasságot a templomban, átlagosan három házaspár itt is marad a faluban.

A két háború közötti időben komoly kulturális élet folyt Láziban a helyben lakó bencés plébános munkálkodása nyomán. Most ilyesmire kevesebb a lehetőség. Pál atya mérnöki és számviteli főiskolai diplomával két falu mellett a házgondnoki teendőket is ellátja Pannonhalmán.

Kristóf Ferenc és Pál atya búcsúznak. Viszik a gázvezetéképítő munkásokat Pannonhalmára. A templomot már Wéber Árpád lelkes ministráns, a győri Apor Vilmos iskola tanulója mutatja meg. Ennek a belsejét is gyönyörűen felújították.

„Szeretek itt élni”

A vendég egyedül marad Lázi hősi halottainak emlékműve előtt. Háborúnként átlagosan hatvan áldozat egy kis magyar faluból… Van egy 1956-os hősi halott is, ő a hírhedt mosonmagyaróvári sortűznek esett áldozatul. A falu csöndje megigézi a városi vendéget, el is határozza, hogy megtöri. Autóval csak néhány percbe telik felfedezni a napsütötte utcákat. Egy szép copf stílusú ház ragadja meg a tekintetet, egyik udvaron szétszedett autók kupaca, a presszó falán a cola-reklám ugyanolyan, mint másutt. Amott egy fatörzsekből öszszerótt karámban lovak bóklásznak. A kislány, aki mintha a semmiből termett volna elő, láthatóan meghitt viszonyban van a lovakkal. Nevükön szólítja, simogatja, szénával eteti őket. Viki harmadikos a lázi iskolában, s valóban jó barátságot ápol a lovakkal. Olyannyira, hogy kettő közülük éppenséggel az övé. A többi a szüleié. Édesapja Győrbe jár munkába, s emellett tenyészti a család segítségével a lovakat. (Az idill mögött felsejlik a mindennapos kemény munka.) Van egy nővére, ő most bérmálkozott, egyébként Pál atya hittanosa. Viki meg a Kati néni hittanóráira jár. Aztán van még egy kisöccse is, ő háromhetes, a mama éppen szoptatja. Viki lovagol, szőrén nem, de nyeregben jól megüli a lovat, szeret iskolába járni, szereti a hittanórákat, szeret itt Láziban élni.

Ha az ember el akarja kerülni az egyhangú autópályát, érdemes innen Kisbér felé indulni, a Bakony keleti lankáján kanyargó, hullámzó úton. Balról egy pillanatra még feltűnik a tájat és az itt élő embereket ezer éve vigyázó apátság, aztán sárga búzamezők váltakoznak a tarlón szerteszét guruló hengerekké göngyölített szalmakévékkel. Vikinek igaza van: jó kis hely ez a Magyarország.

Képek és szöveg:
Szikora József

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu