A börtönök szentévi napja

A börtönben töltött idő az isteni kegyelem ideje is lehet

A Szentév eseményei sorából nem hiányozhatott a Börtönök Jubileumi Napja sem. A fogházak, javítóintézetek kapui nem zárhatják ki ennek az eseménynek a jótékony hatásaiból azokat, akiknek életük egy részét ezekben az intézetekben kell eltölteniük – írja a Szentatya, majd így folytatja -: ezekre a testvéreimre gondolva mindenekelőtt azt kívánom, hogy a Feltámadt Krisztus, aki zárt ajtókon keresztül lépett be tanítványaihoz, beléphessen a világ minden börtönébe, hogy békét hozva a szívekbe. A Jó Pásztor szüntelenül eltévedt bárányai nyomában van, hogy visszavigye őket az akolba. Krisztus keresi a találkozást minden egyes emberrel, hogy felkínálja számára az üdvösséget. Krisztus azt várja el az emberektől, hogy nagylelkűen jóvátegyék az elkövetett rosszat, és a jót mozdítsák elő. Olykor hosszú utat kell megtenni, de Jézus türelmes útitárs, aki tiszteletben tartja az emberi szív ritmusát. Maga a jubileum is szorosan kapcsolódik az emberek földi életét meghatározó idő múlásához. Arra emlékeztet, hogy az idő Istené. A közhatalmak, amelyek a törvény értelmében megvonják valakitől személyes szabadságát, zárójel közé téve életének rövidebb-hoszszabb szakaszát, tudatában kell, hogy legyenek: nem ők a fogva tartott személy idejének urai. Ehhez hasonlóan, a börtönfogoly ne úgy élje meg szabadságvesztését, mint pótolhatatlanul elveszített időt: a börtönben töltött idő is Isten ideje.

A Szentévet használjuk fel az igazságtalanságok megszüntetésére, és egyben teremtsünk új lehetőségeket a jóban való növekedés számára, minden személyes és társadalmi helyzetben. A jubileum nemcsak a foglyok számára alkalom, hogy elmélkedjenek helyzetükön. Vonatkozik ez az egész polgári társadalomra, amelynek naponta szembe kell néznie a bűnözéssel: a hatóságokra, melyeknek feladata a közrend fenntartása, a bírákra, akik arra kaptak meghívást, hogy a büntetés értelmét vizsgálják és új távlatokat nyissanak a közösség számára.

A történelem során többször foglalkoztak ezzel a témával és nagy haladás történt a büntetőrendszerek emberi méltósághoz történő alakítása, valamint a közrend fenntartásának biztosítása terén. Távolról sem lehetünk azonban még biztosak abban, hogy mindent megtettünk a bűnözés megelőzésére és hatékony visszaszorítására, illetve azért, hogy a bűnt elkövetők ismét beilleszkedhessenek a társadalomba.

A Szentatya üzenetét a kormányokhoz intézett felhívással zárja: a Szentév ünneplése az egyház és a világ számára mindig alkalmat jelentett arra, hogy tegyenek valamit az igazságosságért az evangélium tanításának fényében. Ezek az alkalmak arra ösztönözték a közösséget, hogy felülvizsgálják az emberi igazságosságot Isten igazságosságának mértéke szerint.

Nem automatikusan kiosztott kegyelmekre, hanem olyan kezdeményezésekre van szükség, amelyek előkészítik a gondolkodás és az intézmények valódi megújulását. Ahhoz, hogy emberibbé tegyék a börtönök életét, konkrét kezdeményezésekkel kell lehetővé tenni, hogy a foglyok, lehetőségükhöz képest, munkát végezzenek és elkerüljék a henyélést. Ez elősegíti szabadulásuk után a munka világába való beilleszkedésüket. Nem szabad elhanyagolni lelki, pszichológiai támogatásukat sem. A börtönök legyenek a megváltás helyei. Ehhez hozzásegíti őket annak lehetősége, hogy elmélyítsék kapcsolatukat Istennel, valamint részt vegyenek különféle karitász tervekben.

A Szentatya, elődei hagyományait követve, bizalommal fordul az államok felelőseihez: minden egyes fogoly számára csökkentsék a büntetés idejét, még ha ez egész szerény mértékben történne is: jel lenne a börtönlakók számára, amely minden bizonynyal kedvező fogadtatásra találna szívükben, bátorítaná őket rossz tettük megbánására. Ha a felelős vezetők elfogadnák ezt a javaslatot, ékesszólóan bebizonyítanák, hogy a harmadik keresztény évezred igazságossága nyitottabb a szeretet felszabadító erejére.

VR/MK

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu