Európa új védőszentjei

Edith Stein mint filozófus és mint keresztény is eljutott addig a felismerésig, amit így fogalmazott meg „Folyton a semmi partján vagyok, minden másodpercben ajándékként kell fogadnom az életet”. Igen, az élet Isten ajándéka, s ezt vette el Edithtől és még sok millió embertől a nemzetiszocializmus. 1934-ben a kölni kármelben vette fel Edith a Kármelhegyi Boldogasszony ruháját. Saját kérésére a „Keresztről nevezett Teresia Benedicta” nevet kapta. A kölni kármelita zárda Németország legrégebbi szemlélődő kolostora volt, s Edith nemsokára azt írta barátainak: „itt egészen otthon érzem magam”. 1938-ban befejeződött szerzetesi kiképzése s örökfogadalmat tett. A jelöltség igazán próbára tehette szerénységét és alázatát, hiszen már elmúlt negyvenéves és a tizenéves, többé-kevésbé tanulatlan jelöltekkel együtt nevelték szerzetessé a XX. század egyik legjelentősebb filozófusnőjét. Soha nem panaszkodott, derűs lélekkel fogadott mindent. Valószínűleg mélyen átélte Szent Ágoston szavait. „Igen rövid parancsot kaptál: szeress és tégy amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetből hallgass. Ha kiáltasz, szeretetből kiálts. Ha korholsz, szeretetből korholj. Ha kímélsz valakit, szeretetből kíméld. A szeretet gyökere legyen meg benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.”

Edith Stein – Fenster (Ablak) Echt, Hollandia

Közben már mindenki előtt bebizonyosodott, hogy a nemzetiszocializmus alapelvei és Hitler politikai tevékenysége istentelen. Az egyre keményebb „nem árják” elleni intézkedések arra késztették a nővéreket, hogy Echtbe, egy kis hollandiai város kolostorába menekítsék Teresia Benedikta nővért és testvérét Rosát. Rosa lélekben már régen az egyházhoz tartozott, csak édesanyjuk érzékenysége miatt nem akart katolizálni. 1936 szentestéjén volt a keresztelője. A kolostorban a konyhán segített és Echtben a kapus feladatát látta el. A két nővér elkezdett hollandul tanulni, Edithnek ez már a hetedik nyelv volt. Közben kitört a háború és a német csapatok elfoglalták Hollandiát. Tovább kellett volna menekülni, megpróbálták, de először a befogadó nyilatkozat, majd a beutazási engedély késett Svájcból. 1942 július 26-án vasárnap minden katolikus templomban felolvasták a Holland Püspöki Kar körlevelét, amelyben a püspökök felháborodásukat fejezték ki a holland nép erkölcsi érzékenységét mélyen sértő, a zsidókra vonatkozó rendelkezések miatt és követelték azok visszavonását. A válasz nem késett sokáig, augusztus 2-án valamennyi holland rendházból elhurcolták a nem árja rendtagokat s átfésülték a pincéket és padlásokat is. Schmidt a hollandiai német birodalmi biztos nyilvános beszédben adta tudtul, hogy ez, a pásztorlevél megtorlása volt! Teresia Benedicta nővért és Rosát egy gyűjtőtáborba vitték. Itt már brutálisan bántak a foglyokkal. A félelemtől félőrült embereket a nővér próbálta megnyugtatni és rögtön oltalmába vette a gyermekeket, mosdatta, fésülte, etette őket, mosott, takarított. Azt mondta „eddig imádkoztam és dolgoztam most dolgozom és imádkozom”. Egy túlélő, aki az ellenállási mozgalom vezetője volt s így külső segítséggel megmenekült 1947-ben visszaemlékezésében azt írta „Edith Stein közbenjárására elengedték a táborból azokat a zsidókat akik protestánsok, görög katolikusok, ortodoxok voltak, hiszen nekik nem volt közük a katolikus körlevélhez. Elengedték a vegyes házasságban élők nem zsidó tagját is. (Ez a tábor még részben a holland csendőrség és nem csak az SS felügyelete alá tartozott.) A többieket rövid időn belül vagonokba zsúfolták és a vonat elindult Auschwitz felé… A szerzetesek ajkát egyetlen zokszó sem hagyta el, imádkoztak. Ők is az Anyaszentegyház vértanúi. A háború után több vasútállomásról jelezték, hogy egy kármelita apáca mindig megpróbált Kölnbe vagy Echtbe üzenni „úton vagyok kelet felé” így szólt az üzenet. Közben megjött a svájci beutazási engedély is, de elkésett… Teresia Benedicta nővért és Rosát nagy valószínűséggel 1942. augusztus 9-én gázosították el Auschwitzban. Egy auschwitzi őr a háború után azt vallotta, hogy Hollandiából jött egy férfi majd este egy női szállítmány, akiket szigorúan elkülönítettek, senki sem beszélhetett velük. Az őröknek azt mondták, veszélyes elmebetegek. Egymás között még beszéltek is róla, hogy nem látszanak szellemi fogyatékosoknak. Az őr Teresia Benedicta nővért felismerte egy fényképről és azt vallotta, hogy ezt a transzportot azonnal elgázosították.

„Fény és öröm között nem ismered magad.

A Kereszt rádvetül, és megtudod ki vagy.” (Angelus Silesius)

Akik ismerték azt mondták, hogy a Keresztről nevezett Teresia Benedicta nővér, Edith Stein nem csupán imádkozott a szenvedésért, hanem előre megsejtette saját keresztútját és Európáét is. Pál apostollal együtt azt mondta „örömmel szenvedek értetek és testemmel kiegészítem, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből…“ (Kol 1,24).

F. Zs.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu