Mentsük meg Tápé
„világörökségei”-t

Mindenekelőtt a templom gótikus, a XIII. századból való szentélyére és a temetői kápolnára (a mellette lévő épületegyüttessel!) gondolok. De megemlíthetném a kompot, a Juhász Gyula által megörökített Tápai Krisztust, a Nepomuki Szent János-szobrot, és a Szentháromság szobrot, illetőleg az egykoron minden tápai családnak kenyeret és napi foglalkozást adó gyékénymunkát.

A Rév utcai temetőben áll a Kármelhegyi Boldogasszony kápolna, amelyet az 1879-ben árvíz által összedöntött helyébe egy tápai búcsúvezető Miklós Jakó (Fütyű) István buzgólkodására építettek a tápaiak 1880-ban. Nem csak az árvíz pusztítását, hanem – elsősorban a XVIII. századi pestisjárvány emlékét őrzi a kápolna, és a mellé épített lakóépület együttes. A kápolnába az út felől lehet bemenni, onnan egy ajtón át az úgynevezett remetelakba, ahol a mai idősek által is egyszerű közvetlenséggel Fütyü Pista bácsinak emlegetett, „szentembör” élt. A mindenkori temetőcsősz (gondnok) és sírásó lakásába is az udvarról juthattunk be, amely két kis szobából és egy olyan közös konyhából (pitvarból) állott, ahonnan a gondnokék, a másik oldalon pedig a lakással egy fedél alá épült koldusházban lévő kemencéket fűthették.

A kápolnában és a koldusok hajlékában – amíg a szegények ott laktak – gyakran megfordult Bálint Sándor, aki gyakran mondta és nem egy művében leírta: „A tápai kápolna és a melléje épített lakóház együttes így, a maga valóságában múzeumi megóvást érdemel. Hozzáfoghatót itthon alig, illetőleg csak Csíksomlyón találunk.”

A kápolnát több alkalommal tapasztgatni, meszelni, a tetőzetet cserélni kellett az elmúlt százhúsz esztendőben. Hasonló reparálást igényelt és kapott a gondnoki lakás és a koldusház is.

Évtizede, hogy – a faluban utolsó helyként! – villany gyúlt a kápolnában és a gondnokéknál. Vizet azonban máig a közeli közkifolyó csapról hordanak. Öt évvel ezelőtt a gondnoki lakás tetőzetét roskasztotta össze a ráhullott hó, amelyet a tápaiak építettek újjá. Azok, akik hatalmas áldozatvállalással épen akkor újították meg a templomot, a parókiát és a visszaszerzett egyházi épületeket.

Gubi József volt az utolsó, klasszikus értelemben vett temetőcsősz, aki egyben sírt ásott és temetett, a felesége pedig harangozott. Gubiné néhány éve veszítette el férjét, nemrég pedig fiát, ami, bánat és fájdalom a 81 éves asszonyt is ágynak döntötte. Lánya gondozza, de már nem a megszokott lakásban, hanem Szegeden. A gondnoki lakásban, amelynek állaga megint komoly felújításra szorulna, egyedül maradt az ifjabb Gubi özvegye, ki maga is beteges és néma. Rokkantnyugdíjából napi élelemre telik, de arra, hogy a házat felújíttassa, egy fillér sem jut. Nem is az ő dolga.

A napokban hallottam, hogy netán lebontják a lakóházat. Meghökkentett a hír, de abban reménykedem, hogy semmiképp sem kerül rá sor. Ebben ugyanis egyedül a tápai egyházközség és annak egyetlen tagja sem foglalhat állást. Annál inkább nem, mivel az épületegyüttes így, ahogyan van, része a magyar műemlékek, Tájak, korok, múzeumok hálózatának. Sőt, a magyar múzeumok és gyűjtemények hivatalos listáján is szerepel. Éppen ezért a leghatározottabban vessük el a megsemmisítés gondolatát. Tudom, a tápaiak képesek az újabb áldozat vállalására ahhoz, hogy az épületegyüttes Bálint Sándor gondolata szerint megmaradjon, s benne a megárvult aszszony, aki a kápolnát és környékét rendben tartó asszonyokkal gondoskodik a lakás és a kápolna tisztaságáról és harangoz reggel, délben, este.

Fogjunk össze ismét, hogy kései utódainkban ne épülhessen rossz döntésünkért számon kérő felelősségre vonás. Azt az egyetlen lehetőséget tartsuk csak szemünk előtt, hogy itt egy olyan épületegyüttesről van szó, amely híven őrzi az építtető Fütyü Pista bácsi máig ható emlékét, egyúttal a tápaiak szakrális népéletének egyik kiemelkedő helyét. Megmentéséhez higgadt, józan és tisztes döntés, a kellő hivatalos szálak megtalálása kell, a megvalósítást pedig nyugodt lélekkel bízzuk azokra a tápai és szívesen segítő szegediekre, akik oly sokszor adták már tanúságát áldozatkészségüknek.

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu