Uj Ember

2000. július 16.
LVI. évf. 29. (2712.)

Veszprémvarsány Szent Adalbert temploma. Összeállításunk a Pannonhalmi Területi Apátságról

.

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Aranymise
Kinek fájnak a magyar ünnepek?
Dohogás helyett...
Pályadíjas mű
A hívő
Élő egyház
Boldogi búcsúban
Katolikus és magyar központ
Tanulmányi és közösségi házat avattak Marosvásárhelyen
Egy kálvária avatás személyes bája
Új Szent István-szobor Kunszálláson
A Váci Egyházmegyéről a TV-ben
Élő egyház
A „géntérképről“ — józanul
Konstantinápoly küldöttei Rómában
A börtönök szentévi napja
Orvostudomány és emberi jogok
Franciák a házasságról és családról
Pannonhalmi apátság
„Bencés birtokok” a Bakony peremén
Fórum
Köszönet az egyháznak
A parlament elnökének levele
Európában is egyedülálló információs technológiai képzés
Új karral bővült a Katolikus Egyetem
Mentsük meg Tápé „világörökségei”-t
A lencse
Nem elegyedik?
Kúltúra
A paripa
Raksányi Gellért hetvenöt éves
Az interjú
J. atya legendáriuma
Különös világ
Igaz történet
Ifjúság
A dormándi világjáró
Száz éve született Remenyik Zsigmond
Európa új védőszentjei
Edith Stein filozófus - Teresia Benedicta nővér 1891 Breslau – 1942 Auschwitz II.rész
Üvegfalak
Versek
Egerszalók 2000 - ifjúsági lelkigyakorlat
Mozaik
A Mátra aljától a Duna partjáig
Alapkőletétel Szombathelyen
Az Olvasó írja
A boldogi búcsú
A Megfeszített
Köszönet
Rejtvény
.

 

Templomszentelés Pestszentlőrinc-Kertvárosban

Előbújt a pillangó

Egyre több erre járó áll meg és jó néhány autós is lelassít az utóbbi időben a XVIII. kerületi Fogaras és Székelyudvarhely utca sarkán. A millecentenárium éve és a jubileumi év között a kívülállók számára furcsa átváltozáson ment keresztül egy cseresznyefákkal övezett lakóház: először csak hatalmas gödröt ástak mellette és lázas munka folyt a föld alatt. Majd szépen lassan emelkedett és szépült az épület, mígnem néhány hónapja a napsütésben ragyogó réztorony és kereszt jelzi mindenkinek: több évtizedes lárvaállapot után előbújt a csodálatos pillangó.


A főváros legújabb temploma

Az itt lakókat a Hargita téri kereszt és egy téglalap alakú földplató is hatvan éve emlékezteti: ha eljön a kedvező alkalom, fel kell építeni az Isten házát. S bár az eredeti tervekben szereplő, a tér arányainak megfelelő nagyságú templom felépítése és főként fenntartása irreálissá vált, sokak vágya végül a mintegy fél évszázadon át kápolnaként használt, későbbi plébániaépület mellett álló új templomban ölthetett testet.

Bár 1944-ben a németek és a szovjetek teljesen kifosztották a környéket, az ide visszatelepülők - noha még a villamos sem járt - nemsokára lelki gondozásuk ellátásáért kilincseltek. Az első idők legjelentősebb személyiségei: dr. Vereczkey (Wimmerth) Béla, aki családi örökségét bocsátotta rendelkezésére, majd adta el jutányos áron a kápolna, majd 1957-től lelkészség híveinek. A ferences atyák P. Kiss Elemér és P. Kovács Antal Kalliszt (1965-1994-ig), akik több társuk segítségével a csendes túlélés évei alatt tartották a lelket fáradhatatlanul az itteniekben. És nem utolsó sorban Reményi Károly karnagy, aki harmincöt éve hetente kétszer teszi meg oda-vissza a Esztergom-Pestszentlőrinc távolságot, hogy ellássa feladatát.

A templomépítés ügyében az 1994-es esztendő hozott fordulatot, amikor Kalliszt atya - aki évtizedekkel korábbi orgoványi „száműzetése“ alatt már épített templomot - áthelyezését kérte a sümegi ferences Mária-kegyhelyre, illetve a ferences rend lényegében lemondott az addigi hivatalosan ferences rendházról, és a Esztergom-Budapesti Főegyházmegyének átadta azt. Ekkor rövid ideig kétséges volt, hogy kaphat-e papot az itteni lelkészség, ám 1994. augusztus 1-jén megérkezett az utód Benke István atya személyében, aki kezdettől fogva nyitott volt a templomépítés gondolatára, és később is fáradhatatlanul dolgozott annak megvalósításán.

Az 1995 tavaszán újjáalakuló képviselőtestületet eleinte megosztotta a terv - amely egy hétmillió forintos örökség birtokában fantasztikusnak tűnt. Ám később a többséget meggyőzte Dózsa János alelnök javaslata - aki a későbbiekben az atya mellett az építkezés oroszlánrészét vállalta - : kövessük az urnafülkék árából létrejött templomok példáját. Hamarosan, 1996. június 13-án Paskai László bíboros letette az alapkövet, melyre az ősz folyamán rákerülhetett a pápalátogatás folyamán megáldott fedőlap. November 1-jétől az - Almási Sándor és Csegzi Lóránt valamint Sólyom Rózsa által tervezett - altemplom szolgált misézőhelyül, melyet, bejelentve a lelkészség plébániai rangra emelését, 1997-ben, Árpád-házi Szent Margit ünnepén a bíboros főpásztor megáldott. A következő évben a szép és világos altemplomba egyre többen váltottak urnahelyet, és a főegyházmegyétől is érkezett hozzájárulás. Végül Dragonits Tamás belsőépítész közreműködésének köszönhetően elkészült a templom, melyet tavaly karácsonykor a plébános kávai c. apátként áldott meg.

2000 július 8-án érkezett el a templomszentelés napja. Paskai László bíboros és Kada Lajos érsek tizenkét helyen krizmával kente meg a templom falát, megáldotta az új oltárt és tabernákulumot. Szentbeszédében a főpásztor kiemelte: az őskeresztények istentiszteleti helyeiket nem templomoknak nevezték, mert azokban akkoriban a pogány papok áldoztak isteneiknek, hanem ekklésziáknak, gyülekezeteknek. Istennek ebben a házában is az Ő Szava és a szentségek gyűjtsék egybe hétről hétre és formálják közösséggé a híveket.

Ezt a buzdítást megszívlelve másnap a szentmise és az emléktábla megáldása után együtt is maradtak a plébánia hívei közös ebédre, majd este „öröm-ünnepi“ hangverseny keretében hallgathatták szólisták és az Esztergomi Városi Szimfonikus Zenekar közreműködésével az egyházközség kórusát.

Bitter Ákos

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu