Nemzeti emlékhely a Batthyány-kripta

Hegedűs Kolos, a pesti ferences templom igazgatója áldotta meg a templom alatti megújult kriptát, mely 1849 után huszonegy éven át őrizte az első szabadon választott magyar kormány kivégzett miniszterelnökének, Batthyány Lajosnak földi maradványait. Ünnepi beszédet Rogán Antal, Belváros-Lipótváros polgármestere mondott az október 6-i szertartáson.

A templom alkápolnájába egykor titokban, az éj leple alatt szállították a holttestet. Jeltelen sírba helyezték, a sírt fedő táblát is befelé fordítva tették a fülke elé, melyre csak a következőt írták: 1849dik évi October hó 6kán, az Urban elhunyt G.B.L. áldás és béke hamvaira.

A holttestet a kivégzés után Szántófy Antal plébános és Dank Agáp ferences házfőnök lopta el. Ha nem vállalták volna az önkény idején e kockázatot, talán a ‘67-es kiegyezés után három évvel nem kerülhetett volna sor az újratemetésére, amikor a koporsóval együtt az egykori miniszterelnök földi maradványait ünnepélyesen átszállították a Kerepesi temetőbe. A korabeli feljegyzések szerint a százezres tömegbe elvegyülve ott volt Andrássy Gyula miniszterelnök, Eötvös József, Kerkápoly Károly, Deák Ferenc és mások, akik csak így mertek a temetésen megjelenni, és a végtisztességet a mártírnak megadni.

Hegedűs Kolos a szertartáson boldogan számolt be arról, hogy ugyan csak egy éve van a templom élén, s örökségül kapta a kripta helyreállításának feladatát, de Batthyány Lajos születésének kétszázadik évfordulójára sikerült a nemzeti emlékhelyet szakszerűen restauráltatni, felújítani. Ebben, mint mondta, nagy része van a belvárosi önkormányzatnak, amely támogatta a munkálatokat. Rogán Antal, kerületi polgármester ünnepi beszédében a többi közt arra figyelmeztetett, hogy Batthyány Lajos gróf gazdag és jómódú családban nőtt fel. Életét nem kellett volna hazájáért áldoznia, ha nem a becsületet tartja fontosnak, és nem hallgat a lelkiismeretére. Ő azonban 1848 tavaszán a forradalom mellé állt, bár nem abban látta az ország jobbulását. A reformkori országgyűléseken, amelyeken ő is részt vett, az átalakulásért küzdött, de nem olyan radikálisan, mint Kossuth Lajos, inkább Széchenyivel értett egyet. Mint Rogán Antal mondta, bizonyára Vasváriékkal, Petőfiék forradalmi lelkesültségével sem tudott teljesen azonosulni, mégis melléjük állt. Életét hazájáért áldozta - kivégezték. Huszonegy évvel később, a kiegyezés után, méltó sírhelyre vitték. Magyarország kiegyezést követő fejlődése neki is köszönhető. A mai Budapest is ekkor kezdett kialakulni. Épületei, melyekre büszkék lehetünk, nem úgy néznének ki, ha 1849-ben Batthyány nem adta volna életét a hazájáért - fejezte be beszédét Rogán Antal belváros-lipótvárosi polgármester.

Kép és szöveg: Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu