|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Új köntösben a váci fehérek temploma Ők a fehér kámzsájú domonkosok, templomuk ma is így él a népi tudatban. Fegyelmezett-barokk Úrhajlék, a térrel együtt a város és az ország egyik ékessége. A feltárt kolostorromok közt járva, ahol mélyben "megül az imádság", a látogató római őrlégiókra, népvándorlás kori száguldó lovasokra és - honfoglaló elődökre is gondol, akiket Szent István király - e tájnak ugyancsak a lelke rendezett sorokba a kereszt jelével. És persze él Szent Erzsébet, Hedvig és a többiek történelmi "lélekelemzése": a szentek fülkéje, amelyben állnak, belülről is szépen van kivésve. Valamiként ilyen fülke a fehérek temploma, valóságos mennyország belül, sugalmasi szentek szobrainak, képeinek arzenáljával, és magával a hagyományos főoltárral, ahol fakad a tiszta Forrás. A templom titulusa Győzedelmes, vagyis Olvasós Boldogasszony. Köztudott, hogy a dominikánusok buzgalmára az olvasó-ájtatosság a XV. században nyerte el mai formáját. Különösen akkor vált ismertté, amikor V. Szent Piusz (maga is domonkos) kérésére az akkor még katolikus Európa a rózsafüzért imádkozva esdekelt a győzelemért a törökök ellen. 1571. október 7.: a lepantói tengeri ütközet napja, és a győzelemé! A Szentatya és a hívő sokaság az Olvasós Boldogasszonynak tulajdonította az ellenség megtörését. A váci domonkosok 1699-ben telepedtek le a városban, és még ebben az évben szerződést kötöttek Kalchner Márton budai kőműves mesterrel: építsen nekik templomot. A kövek formálódtak, s mielőtt Savoyai Jenő győzelmet aratott a törökön, majd XI. Kelemen pápa elrendelte az Olvasós Boldogasszony ünnepét, a váci szentély már részlegesen állt, majd "szünet" következett. A fölszentelés 1756-ban történt (háromszáz év telt el Nándorfehérvár óta.) A kalapos király feloszlatta a rendet, ekkor a piaristák nyitották meg a templom ajtaját; a kapu mélységében megelevenedhetett a lepergett történelem "Isten vezérletével", 1805-től a hely felsővárosi plébániatemplom... 1990 és a következő esztendők a belső tér felújításának ideje, a templomhajó fölött a tető, a homlokzatok az elmúlt évben és az idén kaptak új köntöst. Ezt áldotta meg október 7-én Beer Miklós megyés főpásztor. Homíliájában a múlt, a jelen, az áldozat, az összefogás, az imádság és a szentek jelenlétének igaz és egész sugalmát hirdette... Igen, újra elkészült a templom, s ez épp elég; a hívek, a püspökség anyagi segítsége, az itt lélekben fogant milliónyi imádság századok lépcsőjén azt ragyogtatja ismét, ami elmúlt évtizedekben talán meghalványult. Amikor Zavecz József kanonok, plébános köszönetet mondott a fáradozásokért, mindenki érezhette: a hivatás-szolgálat nem más, mint gondozott templom(ok) által a Szent Valóság hirdetése... Szöveg és képek: Tóth Sándor
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|