"Itt vagyok, Uram, engem küldj!"

Az őszi nagymarosi ifjúsági találkozóról

Az idei őszi nagymarosi ifjúsági találkozóra október 6-án került sor. A központi téma a tavaszi találkozó folytatásaként szintén a küldetés, a misszió volt. A napot a kismarosi ciszterci nővérek által vezetett reggeli ima indította, ezúttal egy hagyományos imaformával, a zsolozsmával. A főelőadást Hofher József jezsuita szerzetes tartotta. Beszédét a találkozó mottójára építette fel - "Itt vagyok, Uram, engem küldj!" (Iz 6,8) - különös tekintettel "évfordulós" magyar szentjeink, Szent Erzsébet és Szent Imre példájára.

Reggel van. A Duna túlsó oldalát nem lehet még tisztán kivenni a tájra nehezedő köd miatt. Október 6-án, az aradi vértanúk napján reggeli imára gyülekeznek a Kárpát-medence különböző részeiből jött fiatalok. Az áhítat után azonban a felhők még mindig olyan közel vannak a földhöz, hogy a börzsönyi hegycsúcsokat és a túloldalon lévő visegrádi várat még mindig nem lehet látni.

A fellegeket azonban lassan áttöri a fény, és ezzel szinte egy időben hangzanak fel Hofher József jezsuita atya előadásának szavai. Mivel az őszi találkozó központi témája a küldetés, az atya a cigánypasztoráció során gyűjtött tapasztalatairól, benyomásairól beszél, és arról, mit tanulhatunk, mit leshetünk el roma testvéreinktől. A roma társadalomban fellelhető a közösség, a testvériség, az egymás szolgálatának a gondolata, és valójában a kereszténység is összetartó, egymással egyenrangú, közös küldetésű közösségek rendszere, hálója. Közelebb vannak a vándorlás, kiszolgáltatottság közben megtapasztalható isteni jelenléthez. Majd magára öltve az ördög védőügyvédjének a szerepét, az atya hozzáteszi: "A klerikusok nem egyedül fogják megváltani a világot, hanem világiak és egyháziak együtt, kart karba öltve. Így atomizálva, darabokra szedve ez a világ meg fog szűnni. Talán nem fogalmazok megbotránkoztatóan, ha azt mondom, hogy az utolsó esélyünk az, ha tanulunk a cigányoktól."

Az előadás utáni programok közül nehéz választani, olyan izgalmasnak tűnnek. Az egyiknél lehetőség nyílik találkozni Varga Péterrel, a Spílhózni című könyv szerzőjével, aki keresztény vezetőt segít képezni az általa alapított és működtetett "Hajszoló" keretein belül. Tőle tudjuk meg, hogy "nem megy egyedül, a küldetés csak közösségben, annak távlataiban élhető meg. Példaképekre, húzóemberekre, vezetőkre azonban így is szükség van."

Az idei találkozón egyébként rengeteg a résztvevő, jóformán alig férünk be a templomkertbe. A Gyerekmaros "tábora" például idén közel ezerfősre duzzadt. Hamarosan eljöhet az idő, amikor már kicsi lesz a plébánia mögötti rész. Kiderül, a kiscsoportos beszélgetésekhez nincs elég vezető, így aki küldetést érez erre a szolgálatra, rögtön fejest is ugorhat a mély vízbe, kísérletet tehet egy kisebb közösség "lelki kalauzolásában".

Csatlakoztam még Sillye Jenő és felesége tanúságtételéhez a helyi művelődési házban. Ő is küldetéséről nyilatkozik, amelyet leginkább a közösségekkel való zenélésben és a családban tud megélni. Ezután visszatérek Hofher atya előadás utáni beszélgetéséhez, aki most a nők szerepéről nyilatkozik a társadalomban: "Szintén fenyegetett és szintén kihívás volt Árpád-házi Szent Erzsébet kora, az ő idejében kezdtek kialakulni a középkori városok, ma nekünk a világ eggyé válása, a globalizáció jelent kihívást és új távlatokat. Erzsébet igazi nő volt, egyszerre asszony és anya. Nem kell félni a lánynak a nőiességétől és a fiúnak a férfiasságától. Ilyennek lettünk teremtve, ezt kell megélnünk nap mint nap. A nők szerepe különösen fontos a társadalomban, a nők lelkivilágán lehet lemérni, milyen egészséges, mennyire életrevaló egy közösség. A cigánypasztorációból többek között ezt leshettük el, náluk ugyanis teljes, egész személyiségüket kitöltő élete van a nőknek, ők ugyanis feleségek és gyermeket nevelnek."

Megosztotta velünk, miként kezdődött a küldetése: mivel kamaszkorában, tizenévesen és még ifjúkorában is lusta és csintalan volt. Amikor bejelentette otthon, hogy papnak akar menni, akkor édesanyja őszintén kétségbeesett, mondván: "Fiam, bolondot csináltál már az egész világból, legalább az Úristent hagyd békén!"

Tudatosítani kell magunkban, hogy nem vagy egyedül, valaki fogja a kezed, ha küldetésben tevékenykedsz. Ma ugyanolyan nehéz a kereszténységet képviselni, mint negyven évvel ezelőtt. De nem szabad hagyni, hogy ez kétségbe ejtsen vagy eltántorítson attól, amire Isten hív.

A délutáni szentségimádás előtt a budapesti városmisszió tapasztalatairól és eredményeiről tartott visszaemlékezést Várnai Péter atya. Majd Brückner Ákos Előd atya röviden megemlékezett október 6-áról, az aradi vértanúk emléknapjáról.

Az idei őszi találkozó a határon túlról meghívott vendége Majnek Antal munkácsi püspök, aki szeptember végén mutatta be ezüstmiséjét, és aki a határokon átívelő lelkiség és közösség szószólójaként tudatosítja bennünk magyar és keresztény európai küldetésünket. "Mindannyian a mennyország után vágyakozunk. Az Úristen minden gyermekét boldognak akarja látni, ezért az Úr Jézus az ő Szentlelkével már itt a Földön meghirdette az Isten országát. (...) A sátán tele akar tömni minket, le akarja foglalni a figyelmünket, nehogy a magasba emeljük tekintetünket. A mi esélyünk Isten! Kérjük a Szentlelket, hogy imáink meghallgatásra találjanak, és megtudjuk, pontosan mi a küldetésünk" - mondta a püspök. A felhők és a köd ekkorra már végképp eloszlott, és az őszi verőfény aranyozta be az őszi szentmisét.

(A jövő tavaszi találkozó időpontja: május 24.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu