A hét szentjei

Október 15.

Avilai Szent Teréz szűz és egyháztanító

Spanyol karmelita szerzetes, aki misztikus kinyilatkoztatásban részesült. Rendje megreformálásáért sokat fáradozott, és komoly szenvedéseket és üldöztetést is el kellett viselnie. Elve volt, hogy hűségesnek kell lennie a regulához, amelytől rendjük nagyon eltért. Engedélyt kapott egy kis kolostor építésére, ahol a szigorú rendi szabályok szerint éltek. Sokan csatlakoztak hozzá. Letéve saruját, nevet is változtatott. Keresztes Szent Jánosban igazi támaszt kapott. Számos kiemelkedő írása maradt ránk: például az önéletrajzi írása, Az Úr irgalmasságának könyve, A tökéletesség útja. 1582-ben halt meg, VI. Pál pápa egyháztanítói címmel tisztelte meg.

Október 16.

Szent Hedvig szerzetesnő

Bajorországban született 1174-ben. A sziléziai herceg felesége lett. Hét gyermekük volt. Sokat tett a betegekért és a szegényekért. Életrajzírói emberszeretetét és szociális érzékenységét emelik ki. Férje halála után a trebnitzi kolostorba lépett. 1243-ban halt meg, és IV. Kelemen pápa 1267-ben iktatta a szentek sorába.

Alacoque Szent Margit Mária szűz

Franciaországban született 1647-ben. A Paray-le-Monial-i kolostorba lépett a vizitációs nővérek közé. Jézus Szíve tiszteletét a neki adott magánkinyilatkoztatásból merítve hirdette. Az isteni Szívből három forrás tör elő - írja egyik levelében. Az első a bűnösök számára, ez az irgalmasság forrása. A második a szeretet forrása, ez nyújt segítséget a szenvedőknek és a tökéletességre törekvőknek. A harmadik forrásból a szeretet és a fény árad Jézus tökéletes barátaira. Megismerhette, hogy e Szívnek mennyit kellett szenvednie. Bár nővértársai értetlenül és ellenségesen fogadták, de mindezeket a megpróbáltatásokat türelemmel viselte. Az Úr megbízta, hogy gondoskodjék Jézus Szentséges Szívének ünnepéről. Lelki segítséget nyújtott neki La Colombiére atya, majd később Jean Croiset jezsuita szerzetes. 1690-ben halt meg. A Jézus Szíve-tisztelet terjesztésében jelentős szerepet vállaltak a jezsuita atyák mind a mai napig.

Október 17. Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú

Szíriában született 50 körül, valószínűleg rabszolga volt. Szent Péter második utódaként kormányozta az antiochiai egyházat. Apostoli atyának nevezik nemcsak azért, mert még látta az apostolokat, hanem azért is, mert az apostolok utáni kor egyik kiemelkedő személyisége. Az antiochiai egyház kormányzása nehéz feladat volt a városban lévő zsidó és a pogányságból megtért keresztény közösség ellentétei miatt. Lelkipásztori gondot jelentettek számára a kezdődő eretnek tanítások. Rómában szenvedett vértanúságot Traianus császár alatt 107-ben. Róma felé utazva hét levelet írt az egyházaknak Krisztusról, az egyházról és a keresztény életről. Ezek az írások nagyon jól tükrözik az egyház akkori küzdelmeit, mindennapi életét, de kifejezik az apostoli szerző mély hitét és vágyát a Krisztussal való találkozásra. A IV. századtól emlékeznek meg róla ezen a napon.

Október 18. Szent Lukács evangélista

Az antiochiai pogány családból származó Lukács jól ismerte a várost, és személyes ismerősei is voltak. Pál apostol kísérője és kedves orvosa, aki az apostol igehirdetése alapján írta meg evangéliumát. Másik könyvében, az Apostolok cselekedeteiben az egyház életének kezdetétől beszéli el az eseményeket Pál apostol első római tartózkodásáig. Hűségesen kitart Pál apostol mellett. Bemutatja, hogyan teljesíti az ősegyház Krisztus missziós parancsát. Pál vértanúsága után püspökként működött Achájában. Valószínűleg Patara városában lett vértanú.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu