A katolikus egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe

Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme című művéről

A szerző pap, hitoktató, nevelő, kitűnő író, a statisztika neves művelője, történész. A nagy hírű Magyar Kultúrában is írt, jól ismerte Bangha Bélát. B-listázása után az esztergomi Főegyházmegyei Könyvtárban kapott menedéket és alkalmazást. Itt belevethette magát a történelem tanulmányozásába. Ennek gyümölcse ez a mű. Szekfű Gyula szemléletmódját tette magáévá, aki megírta a valódi történelem felét (amiért majdnem agyonverték). Ő vállalkozott a másik felének megírására - vallotta.

Ehhez nem kis tudásra és bátorságra volt szüksége. Mindkettő megvolt benne. Jóleső könynyedséggel, érthető, világos stílusban, meghökkentő logikával mutatja be, tárgyalja az egyes személyeket, eseményeket, tényeket. Bravúros fordulatai, meggyőző retorikája sem mindennapi. Kényes témát választott. Megrögzött előítéleteket, hamis értékszemléletet, bálványozott személyeket vizsgál, vesz bonckés alá, és szinte könyörtelen kritikával, olykor lehengerlő gúnnyal mutat rá az eddigi tévedésekre, egyoldalú vagy kimondottan elferdített, hibás kiértékelésre. Afféle mítosztalanítás ez, a magyar történelem ismerős és mégis homályos, csalóka világában. Népszerű, elfogadott bálványokat, felekezeti vagy politikai megmerevedett dogmákat dönget, zúz szét a megvesztegethetetlen kritika súlyos érvelésével, a tények, a források feltárásával. Így tekintve e munka nem éppen "ökumenikus" szellemben fogant, hiszen a hitviták nemegyszer fanatikus, ellenséges indulatában megfogalmazott értékítéletekkel találta magát szemben, és ennek megfelelően válaszol is. Mégsem mondhatnánk az ökumenizmussal ellenkező műnek. Ugyanis nem kívánatos olyan ökumenizmus, amelyik az igazság teljes elhallgatásában, az eltorzított vagy meghamisított tényállás megtartásával próbál nyájasan "párbeszélni" a másikkal. Megengedjük: épp ebben rejlik a hatalmas mű kényes pontja, kikezdhető "gyengéje". Ha azonban valljuk, hogy egyedül az "igazság szabadít fel" bennünket mindenféle hamis dogma, bálvány, elfogult nézet béklyójából, akkor el kell fogadnunk a szerző kihívását.

Szekfű maga is ingadozni kezdett a szokottnál nagyobb ellenállás és a marxista nyomás hatására. Mintha minden bátorsága és szókimondása ellenére még Nemeskürty is belefáradt volna a szinte kilátástalan küzdelembe. Pezenhoffer már nem érte meg munkája publikálását. Barátai, tisztelői rendezték sajtó alá óriási hagyatékát 1993-2006 között. A szerző tehát már nem tud személyesen válaszolni az esetleg ellene felmerülő vádakra, kérdésekre, kritikára.

A történelem "tudomány" volta régóta erős vita tárgya. Van-e, lehetséges-e igazi történetírás? Vagy a történelem nem egyéb, mint a meglévő írott anyag rendezése, selejtezése, megszűrése, a róla mondott ítélet? Aszerint, hogy miként rendezzük, értékeljük; mit hagyunk ki, mit használunk fel a ránk hagyományozott anyagból, aszerint változik a "mi" történelemszemléletünk.

Az ókori történetírás sok esetben az uralkodó dinasztia, kényúr dicsőítése, hízelgés. Tudjuk, hogy még Tacitusból is kihagyták vagy kihagyatták az alexandriai könyvtár felégetésének kényes történetét. Épp ez hiányzik, a különben kritikus érzékű történész annaleseiből. Nem jó fényt vetett volna az akkori cézár dicsőségére.

A magyar történelem is "Legendákkal" kezdődik. Ezek történelmi értéke pedig sok esetben kétséges, kevés. Krónikáink sem a történetírás példaképei. Hisz gyakran jámbor szerzetesek sablonos munkái jól megtűzdelve a kor képzeletével és elvárásával. Mátyás király udvari történésze, Bonfini sem a modern történelemkutatás és -kritika módszerével tűnt ki. A reformáció pedig a felekezeti gyűlölet és fanatizmus szellemét engedte ki a palackból. Majd a politika szólt közbe: nemzeti király - Habsburgok; kuruc- labanc; katolikus (pápista) - protestáns (eretnek). S mindezek fejében megjelenik a felvilágosodás öntelt és elfogult vallás- és egyházellenes büszke, lehengerlő kritikája; majd a marxista "elfogulatlan" dialektikus történelemszemlélet kificamodott "logikája". Valljuk be őszintén: az eddigi magyar történetírás, főként az 1526 utáni történetírás gyakran nem egyéb, mint elfogult vallási és politikai személyeskedés. Nemcsak a prédikációban, hanem a történelmi események, személyek értékelésében is. Ennek csak egy tárgyilagos, higgadt, az igazságnak, a tényeknek megfelelő történetírás tud eleget tenni. Nem mintha ez tökéletesen sikerülhetne. Hisz a történész kezét is megkötik a fennmaradt írásos szövegek, ránk hagyományozott elbeszélések, a kortársak sokszor ellentmondásos nyilatkozatai. Sok esetben évtizedek, évszázadok után se lehet tisztán látni; nem csillapodnak le a kedélyek, a mesterségesen szított gyűlölet, túlzott bálványozás.

Ilyen vitatott személyiség Mohács után például II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor, Kossuth, Görgey, hogy csak néhányat említsünk. Hősök? Árulók? Áldozatok? Bálvánnyá lett félistenek? A szerző félelmet nem ismerve veszi sorra és vizsgálja felül az 1526 utáni eseményeket és személyeket, s kísérli meg források segítségével kihámozni, mi is történt igazában; ki és mi volt az illető nagyság?

A könyv természeténél és tartalmánál, célkitűzésénél fogva vitára késztet. Kevesen képesek szembenézni a felvetett kérdésekkel, tárgyilagosan mérlegelni a pro és contra szempontjait. S még kevesebben lesznek, akik képesek meghajolni a tények, bizonyítékok előtt.

Nemcsak a katolikusok számára hasznos olvasmánnyal van dolgunk. Protestáns testvéreinknek is ajánljuk újra átgondolni elmúlt történelmünket. És természetesen mindenkinek, akit érdekel a "magyar igazság", el kell olvasnia ezt az "opus mirandum"-ot.

Mivel jelen mű nagyalakú és szinte csupa szöveg, egy esetleges új kiadásnál ajánlatos lenne jobban tagolni, több alcímmel ellátni a szöveget. Feltétlenül szükség volna tárgy- és névregiszterre. Ez nagyban megkönnyítené a hatalmas műben való tájékozódást. Ez esetben azonban csaknem tízezer oldal terjedelemmel kellene számolni, főként, ha a szabványos formában nyomtatnák újra.

(Történelmi Apologetika I-XIII. kötet összesen: 6924 oldal. A sorozat megrendelhető az Új Ember szerkesztőségében)

Béky Gellért SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu