Tűnődés a hétről

Hiszti

"Otthon tessék hisztizni!" Ez a történelmi kijelentés a miniszterelnök szájából hangzott el, mikor pártjában többen tiltakoztak az egészségügy újabb hordalékának tervezése ellen. A választók érdekeit oly következetesen képviselő urak és hölgyek elnémultak. Vége szakadt a hisztinek.

A sors keserű fordulataként most a miniszterelnök úrnak van oka hisztizni. Az a bizonyos "Z. J."-ügy csak nő és terebélyesedik. Milliókat bújtattak, maszatoltak, mondvacsinált ifjúsági szervezetekbe pumpáltak, s onnan a politikusok irányításával más csatornákba kerültek. A történet érdekessége, hogy ezek a rejtelmes ügyletek már akkor is folytak, amikor a miniszterelnök az Ifjúsági- és Sportminisztériumot vezényelte. Fogalma sem volt "Z. J." ügyleteiről - mondja. Nem is oly régen azt nyilatkozta: a minisztériumban semmi sem történt, amiről ne tudott volna. Ami azt illeti, ezt elhiszem.

Amire mostanában nem volt példa: a miniszterelnök urat tanúként hallgatták ki, s pártja frakcióvezetője tüstént jelezte: önként vállalta a meghallgatást, mert a pártnak elsőrendű érdeke, hogy lemossa a gyalázatot.

Ehhez bizony sok tisztasági szerre lesz szükség. Szinte nincs olyan nap, hogy ne derülne ki valami sötét ügy, amelyben milliók, olykor milliárdok vándorolnak intézményből intézménybe. Zsebből zsebbe. S ugyan honnan származnak ezek a pénzek, ha nem az adófizetők olykor kínkeservesen kiguberált forintjaiból? A pénzből, csekély fizetésből élők és a nyugdíjasok finanszírozzák a csalásokat, megvesztegetéseket. Mit nevezzünk égbekiáltó bűnnek, ha nem ezt?

A nagyobbik (van még kisebbik?) kormánypárt frakcióvezető asszonya úgy fogalmazott: ha a képviselők adózatlan jövedelmét és költségtérítését átláthatóvá akarják tenni (nem is merek arra gondolni, hogy ez a megadóztatás szinonimája), akkor ki kell állni a nyilvánosság elé, s fel kell tárni, hogy a képviselőknek ernyedetlen munkavégzésükhöz több fizetésre van szükségük, vállalni kell a bejelentés népszerűtlenségét! - így a frakcióvezető asszony.

Szemem sem rebbent. Természetesen képviselőink fizetése és számtalan juttatása megalázóan alacsony. Európában - ekképp szólt az esti mese - a legalacsonyabb. Arról nem érdeklődött a műsorvezető, miképp aránylanak a fizetések és a nyugdíjak az európaiakhoz. Nyilván az éhbér készteti a képviselők és egyéb tisztségviselők egy részét, hogy milliókat tüntessenek el, s így próbáljanak szegénységük ellen küzdeni. Ha arra gondolunk, hogyan gurulnak befelé különböző pályázati pénzek, csak örvendezhetnénk..., ha... ha nem jutna eszünkbe, kik fognak dönteni ezek elosztásáról és fölhasználásáról. (Természetesen vannak kivételek. Hála Istennek, még vannak.)

Mit várnánk? Azt, hogy aki nyakig benne van a lopásokban és a csalásokban, ne valaki más vállán másszon ki belőlük. Mindenekelőtt azonban azt, hogy a kormányzó pártok álljanak ki az emberek elé, s szemlesütve kérjenek elnézést. Ez volna a minimum. Nem pártbéli etikai bizottságokra hivatkozni, hanem a közerkölcs elávárásainak megfelelően cselekedni.

Nem kedvelem az utcai hőbörgőket, a dologtalan tüntetőket. Ám nem szabadulhatok attól az érzésemtől, hogy sokkal, de sokkal kevesebbet ártanak országunknak és nemzetközi megítélésünknek, mint a csalók és a tolvajok.

A minap egy "jelentékeny ember" az erkölcsök mélyrepüléséről értekezett. Szívesen megkérdezném tőle, vajon az általa hevesen bírált keresztény egyházak képviselte tanítások miatt van-e így, vagy talán fejtől bűzlik a hal?

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu