Látomások és a történelem

Kilencven évvel a fatimai jelenések után

Fatima az egyik legismertebb és legkeresettebb európai zarándokhely. 1917. május 13. és október 13. között a Szűzanya hat alkalommal jelent meg három pásztorgyermeknek: Ferencnek, Jácintának és Lúciának. A látomásokat (vagy ahogyan másként említik: titkokat) később hozta nyilvánosságra a Vatikán. Az első két titokra vonatkozóan 1941-ben nyilatkozott meg. Ezek részben a pokol képét vetítik elénk, az erőszakos kommunista hatalomátvételt 1917 novemberében Szentpétervárott, illetve Oroszország megtéréséről szólnak. A harmadik, 2000. június 26-án napvilágot látott titok a II. János Pál pápa ellen 1981 májusában elkövetett merényletre utal. Nem sokkal korábban, 1979-ben, Lengyelországban nemzeti népmozgalom indult meg a kommunista uralom alóli fölszabadulás jegyében, s a lengyel pápa személye ebben rendkívüli erkölcsi támaszt jelentett. A harmadik jelenésben olvashatjuk: "És hatalmas fényben, amely Isten volt, láttunk egy Fehérbe öltözött Püspököt, valahogy úgy, mint amikor személyek láthatók egy tükörben, amely előtt elhaladnak, és az volt az előérzetünk, hogy ő a Szentatya. Láttunk több más püspököt, papot, szerzeteseket és szerzetesnőket, amint meredek hegyre kapaszkodnak fel, melynek a csúcsán egy nagy kereszt volt nyers fatörzsekből, mintha kéreggel borított parafából lenne. A Szentatya, mielőtt odaért volna, áthaladt egy félig lerombolt városon, és félig remegő, imbolygó léptekkel, a fájdalom és a bánat súlya alatt, imádkozott az útja során látott holtak lelkéért. A hegy csúcsára feljutva térdre esett a nagy Kereszt tövében, ahol egy csapat katona megölte több fegyverlövéssel és nyilakkal."

A magánkinyilatkoztatások - mint XVI. Benedek pápa bíboros korábban kifejtette - az Újszövetség írásainak lezárása utáni idők látomásaira vonatkoznak. Ilyenek a fatimai látomások is.

Sokak talán a fantázia, a mesék birodalmába utalnák a magánkinyilatkoztatásokat. Azok, akik kizárólag a külső érzékszervekkel - látással, hallással - megragadható közvetlen valóságot tekintik a teljességnek, könnyen eljuthatnak erre a meggyőződésre. Ám a valóság már látható megjelenésében is több ennél. S akkor még nem beszéltünk a tiszta szellemi valóságról (a szellemek létsíkjáról - angyalok és rossz szellemek néven ismeri ezt a kultúrtörténet), illetve a teljes valóságról, az isteni miliőről - Teilhard de Chardin kifejezését használva. Miért ne kaphatnánk üzenetet a mi érzékelési valóságunk körülményei között a teljesebb valóságból? Miért ne kaphatna segédkezet a tökéletlenebb a tökéletesebbtől? Emberi szavakkal persze nehéz (lehetetlen?) e kiáradásról beszélni, hiszen éppen a tökéletlenebb fogalmi korlátozottsága nyilvánul meg ebben. Ám mégis van "eszközünk" a teljes valóság, a teljes igazság "megpillantására". Ez pedig a hitbeli fölismerés.

A fatimai látomásokat összefüggésbe hozzák a huszadik századi történelemmel, elsősorban az 1917-es oroszországi eseményekkel, illetve annak következményeivel. A látomások kilencvenedik évfordulóján összeállításunkban a morálteológus professzor a rossz, a gonoszság erőinek jelenlétéről értekezik, a dogmatikaprofesszor a látomások értelmezését adja, míg a történész szaktudományos megközelítéssel mutatja be az eseményeket.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu