Teológiai megfontolások a Mária-jelenésekről

A Mária-jelenésekről szóló beszámolók teológiai értékelésének első helyen azt kell határozottan rögzítenie, hogy ilyen jelenések elvileg lehetségesek, mégpedig a bibliai kinyilatkoztatásra támaszkodó keresztény és katolikus hit alapján. A Szentírás olyan Istenről tanúskodik, aki a teremtésnek és a történelemnek is Ura. Nemcsak létrehozta mindenható erejével, bölcsességével és szeretetével a világmindenséget, hanem létben is tartja, teremtményeivel együttműködik, és gondviselésével kormányozza őket. A teremtő Isten cselekszik a teremtésben és főként a történelemben az ember üdvösségére. Noha lényegében különbözik a világtól, még sincs távol tőle, hanem Szentlelkével, szavával, erejével, az emberi szabadságot feltételező történelemformáló események célra irányításával jelen van és munkálkodik benne. Jézus Krisztus kitüntetett és páratlan értelemben, minden emberi várakozást és értelmet meghaladó módon is belépett az emberi történelembe, amikor az örök Fiú megtestesült, és személyében mindörökre egyesítette teremtetlen isteni természetével a mi teremtett emberi természetünket. Istennek, aki a mindenható szeretet logikája alapján cselekszik értünk és velünk, és aki ennyire közel tud jönni hozzánk, megvan az alapvető lehetősége arra is, hogy a megdicsőült világhoz tartozó, vagyis a vele és az egymással való elveszíthetetlen közösségre jutott személyeket - Máriát, a szenteket, az angyalokat - megtapasztalhatóvá tegye a földön élő embereknek, ez utóbbiak befogadóképessége szerint és üdvössége céljából.

A Mária-jelenések lehetőségét teológiailag az is megalapozza, hogy katolikus hitünk szerint az egyháznak a megdicsőült, a földön zarándokló és a tisztuló tagjai között, mivel valamennyien Krisztus ugyanazon titokzatos testének tagjai, a lelki ajándékok cseréje valósul meg. A szentek közösségének a köteléke erősebb a halálnál és túlnyúlik rajta. A Krisztus dicsőségébe jutott testvéreink Krisztussal való közösségük révén segíthetnek bennünket az üdvösség felé vezető zarándokutunkon. Nem zárhatjuk ki tehát, sőt, megfelelőnek és értelmesnek kell tartanunk azt, hogy nemcsak imáikkal és közbenjárásukkal, hanem ha Istennek úgy tetszik és üdvösségünkre megengedi, akkor meg is mutatkozhatnak nekünk. Ha ez általában igaz a szentekre, akkor még inkább érvényes a Boldogságos Szűz Máriára, aki dicsőséges mennybevételét követően is Fia, Jézus Krisztus egyetemes megváltói művének szolgálatában áll, a kegyelem rendjében anyai módon viszonyul hozzánk. Lehetséges és megfelelőnek látszik tehát, hogy Isten akarata szerint e szolgálatának része legyen az, hogy kiválasztott embereknek megmutatkozva és rajtuk keresztül Jézushoz segítsen sokakat.

A Mária-jelenések elvi lehetőségének és megfelelőségének a teológiai rögzítésétől különbözik az a másik kérdés, hogy a "jelenés" alkalmával pontosan mi is történik. Vajon "testi" jelenés megy-e végbe a feltámadott Jézus megjelenéseihez hasonló módon, vagyis Isten a megdicsőült létmódban lévő Máriát megmutatja, láttatja, az érzéki észlelés számára is megtapasztalhatóvá teszi a kiválasztott tanúknak, vagy inkább belső, szubjektív látomásról van-e szó, melynek során Isten kegyelmével úgy hat a látnok képzeletvilágára és pszichofizikai alkatára, hogy ennek eredményeként jön létre a Mária-látomás? Elvileg mindegyik értelmezés lehetséges, mindegyik esetben az esemény - noha más-más módon - Isten erejében és cselekvésével megy végbe, és feltételezi a kiválasztott hitbeli befogadókészségét. A jelenésről szóló beszámoló mozzanatainak és körülményeinek egyedi mérlegelését igényli annak valószínűsítése, hogy az adott esetben inkább testi jelenésről vagy inkább benső látomásról van-e szó. Az is lehetséges, hogy egészen biztos álláspontot nem is lehet kialakítani ebben a kérdésben.

Puskás Attila

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu