A svéd keresztény közösségről

A stockholmi Szent Erik-székesegyház belseje

Már a IX. században megpróbálták keresztény hitre téríteni a pogány vikingeket. I. Nagy Miklós pápa buzgón támogatta az északi népek térítését, a területek misszionálásávalSzent Oszkár(Ansgar, +865) bencés szerzetest bízta meg - akit a hagyomány Észak apostolának nevez -, aki a svédek mellett a dánokat és északi szlávokat térítette (munkája nyomán a pápa az egyesített brémai és hamburgi egyházmegye élére állította). 831-ben Oszkár alapította az első keresztény közösséget Közép-Svédország akkori fővárosában, Birkaban (Stockholm közelében), Észak-Európa fontos kereskedelmi központjában. Ugyancsak ő iktatta be 832-ben az első svéd püspököt, Gautbertet. A kereszténnyé válás folyamata hamarosan megtorpant, a pogány svédek nem nézték jó szemmel a térítőket, Unni püspököt 936-ban meggyilkolták. Rövidesen nemcsak a hit, de maga a főváros is elpusztult. A svédek végül a XI. század folyamán - északon utolsóként a dánok és norvégok után - keresztelkedtek meg, angolszász és német szerzetesek (Szent Sigfred, Szent Dávid, Szent Eskil) munkája révén. Lassan az ország katolikussá lett, de ahogy az Brémai Ádám 1075 körül írott tudósításából kiderült (Uppsalában a svédek a nagy pogány nemzeti szentélyben bálványokat tiszteltek a templomban, a szent berekben pedig ember- és állatáldozatokat mutattak be), az út még korántsem ért véget. Az evangelizációs munka Sverker király (körülbelül 1130-1156) uralma idején fejeződött be, amikor az egész ország kereszténnyé lett.

Látkép Stockholm óvárosáról, a Gamla Stanról

A király utódjául Erik Jedvartsont választották meg. Erik, aki mindössze négy évig uralkodott (1156-1160), hatását tekintve igen jelentős: ő az egyetlen svéd uralkodó, akit élete folyamán, majd halálát követően a svédek szentként tiszteltek - ezt később az 1256-os pápai bulla megerősítette. Elismertségéről tanúskodik, hogy a reformáció idején az új főváros, Stockholm védőszentjének választotta, és képmása a város címerének dísze lett. A kis aranyozott ezüstszarkofágot, amelyben ereklyéit őrzik, 1574-ben III. János király készíttette, és ma is megtekinthető az uppsalai dómban.

Svédországot 1164-ben egy egyházmegyébe szervezték, a Stockholmtól nyolcvan kilométerre északra található Uppsala városában.

A középkor folyamán több mint kétezer templom és kolostor épült országszerte. Ebből a korból magasodik ki Szent Brigitta (1303-1373) alakja. Élete Szent Erzsébethez hasonló: házasságban élt, nyolc gyermek édesanyja volt, majd férje halála után Rómába költözött, ahol a Piazza Farnesén zarándokházat nyitott. Sokat fáradozott azon, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, a pápát pedig rábírja, hogy térjen vissza Avignonból Rómába. Életének fő műve a Revelation című misztikus írása. Szent Brigitta mind a mai napig Svédország egyik legnépszerűbb szentje: számtalan kórház, szociális intézmény viseli a nevét. "Svédország legnagyobb asszonya", ahogy a svédek hívják, azzal is büszkélkedhet, hogy egy protestáns és szekularizált népnek a nemzeti szentje és Európa társvédőszentje. Ő alapította a Legszentebb Üdvözítőről nevezett rendet, mely egész Európában elterjedt. Napjainkban öt ága van a rendnek, melyből kettő Svédországban működik: a középkori ág és a Hasselbad-ág, melyet a XX. század elején egy svéd nő alapított, Elisabeth Hasselbad (2000-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta).

Az evangélikus reformáció Svédországban 1520-ban, a Wasa királyi család uralkodója, I. Gusztáv Adolf király uralkodásának idején és segítségével terjedt el. 1593-ban törvénybe foglalta, hogy a lutheránus hit az ország hivatalos (és egyetlen) hite. Az evangélikus egyház svéd államegyház lett, a neve pedig mind a mai napig a "svéd egyház". Egy évszázadon át halálbüntetést róttak ki arra, aki katolikusnak vallotta magát.

Ebből a kórból kiemelkedik Krisztina királynő személye, aki a svédek egyik legnagyobb királyának, II. Gusztáv Adolfnak volt a lánya. Korának egyik legkiválóbb és legműveltebb elméjeként több tudóssal, közöttük Descartes-tal és a pápával is levelezett. Az adott korban egy világszenzációval felérő döntést hozott: 1654-ben, huszonkét évnyi uralkodást követően lemondott a trónjáról, Rómába ment, ahol katolizált. Hatvankét évesen meghalt, és életművének egyházi elismerése jeleként, mind a mai napig egyedüli nőként a pápák nyughelyén, a Szent Péter-bazilikában temették el fényes körülmények között (érdekesség, hogy II. János Pál nyughelye közvetlenül az elhunyt királynő mellett van).

Egészen 1854-ig a svédek csak a svéd egyházhoz tartozhattak. A kevés katolikusnak, aki Svédországban élt (külföldi üzletemberek vagy a diplomáciai testület tagjai) 1781-ben megkapták a jogot, hogy saját papot tartsanak, és a gyermekeiket hitük szerint neveljék. A lutheri reformációt követően az első katolikus templomot 1837-ben Stockholmban szentelték fel, mely nagy részben a német származású királynőnek, a katolikus Josefina segítségének volt köszönhető. A XIX. század végén további templomokat építettek Gotenburgban, Malmöben, és Gavléban. A XX. század elején megnőtt a katolikusok száma, a bevándorlási hullámnak köszönhetően. Az 1940-es években ezzel együtt is csak ötezer katolikus élt Svédországban, ahol 1952-től hivatalos a vallásszabadság. A katolikus egyház 1979-ben nyerte el teljes szabadságát.

Tíz évvel ezelőtt a svéd lakosság 92 százaléka tartozott a svéd egyházhoz. Napjainkban 80. százaléka. Újabban tizenöt protestáns kisegyház, egy kisszámú zsidó közösség működik az országban, és mellettük körülbelül százötvenezer muszlim hívő él az országban (ma ők alkotják a legdinamikusabban fejlődő hívő közösséget Svédországban).

A II. világháborút követően az emigráció révén növekedett a katolikusok száma. A legtöbben Lengyelországból, Németországból, Magyarországról, a volt Jugoszlávia területéről, 1970 után Latin-Amerikából, Ázsiából és Afrikából is csatlakoztak a katolikus közösséghez. Az országban a katolikusok 85 százaléka bevándorló.

Napjainkban százezer regisztrált katolikus él Svédországban. Országszerte negyvenegy plébánia működik. 2003-ban 159 pap, akik közül 128 külföldi származású, huszonegy, aki az egyházmegye területén született, teljesített szolgálatot. Kétszáztizenhárom apáca és 13 "barát" él az országban.

1989. június 8. és 10. között II. János Pál pápa meglátogatta Svédországot, először a pápák közül.

A Svéd Tudományos Akadémia 18 tagja (az irodalmi Nobel-díj "felelősei") közül négy hívő katolikus. Ez is jól példázza az érdeklődést az értelmiség, a művészek és az újságírók között a katolicizmus iránt. Legújabban egyre több nem hívő fiatal is csatlakozik a soknemzetiségű katolikus hívők közösségéhez, mely életképességének és jövőjének záloga.

Szöveg és kép:

Kuzmányi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu