Zbigniew Herbert

Kő a székesegyházból - névtelenség?

A székesegyházak építőinek egyik legfontosabb nehézsége a szállítás volt. A középkori szállítóeszközök alig-alig tértek el az ókorétól, vagyis megmaradtak a folyami utak, illetve a lovak és öszvérek által húzott szekerek. Ha a kőbánya tíz kilométernél távolabb volt az építkezéstől, mint például Chartres esetében, egy kocsi naponta elég csekély rakományt, mintegy ezerötszáz kiló követ, vagyis egy köbmétert fuvarozhatott.

Egy régi francia bölcsesség szerint: "A lerombolt vár félig felépített vár." A gótikus székesegyházak köveinek jelentős része származik a római császárság hajdani erődítményeiből és más épületeiből. Ahhoz, hogy megépíthessék az óriási Szent Alban-templomot, előbb el kellett hordaniuk Verulanium ókori város romjait. Seregnyi példára hivatkozhatnánk még. Így a krónikások említést tesznek arról, hogy pompás új terméskőbányát fedeztek fel Pontoise-ban; annak a köveiből épült Saint-Denis katedrálisa. Ám ilyesmi meglehetősen ritkán történt. A Rajna, a Rhone és az Arno habjain fehér és rózsaszín márványból faragott antik oszlopok, oszlopfők úsztak. A nagy és dicső Velence, hogy alapanyagot találjon a Szent Márk-bazilika fölépítéséhez, vitorlás hajóit Szicíliába, Athénba, Konstantinápolyba, Kisázsiába, sőt Afrikába küldte. (...)

A gótikus székesegyházakat általában nem egy, de több építész alkotta. Mégis arra törekedtek, hogy egy-egy mester a lehető leghosszabb ideig álljon a munkálatok élén. Nem számított ritkaságnak az egész életre kötött szerződés sem. A megállapodáshoz záradék is tartozott, mely kimondta: gyógyíthatatlan betegség esetén, vagy ha az építész elvesztette a szeme világát, halála napjáig meghatározott összegű járadékot kapott. A középkor vége felé gyakran megesett, hogy az építész egy esztendőben több építkezésen dolgozott. Ugyanakkor rettentő szigorú szerződések is akadtak. Például az, amelyet a bordeaux-i székesegyház építtetője kötött a kőfaragó munkák mestere Isten után kitüntető címet viselő Jean Lebas úrral. Esetében kikötötték, hogy családja látogatására csak évente egyszer távozhat el az építkezésről. Az építészek számára nyilván nagyon fontosak voltak az utazások, mert a máshol végzett szakértői szemle jókora mellékjövedelmet jelentett, azonkívül nagymértékben növelte az ismertséget és a tekintélyt.

Az építők névtelenségének legendájával le kell számolnunk. Több tucat név maradt ránk, és nem kizárólag a krónikásoknak vagy az elszámolási jegyzékeknek köszönhetően. A székesegyházak építői, ha szabad így fogalmaznunk, büszkén és élvezettel írták alá műveiket.

Az amiens-i székesegyházban a maga nemében kivételes ábra látható a kövezeten, s ez sokáig elkerülte a kutatók figyelmét. Tizennyolc méter átmérőjű, kör alakú labirintus, a szentföldi zarándokútnak egyfajta összefoglaló vázlata, a hívek valaha térden járták végig. E labirintusnak - mely egyébként a krétai civilizáció kései visszhangja - a közepére helyezték el az emléklapot. Az eredeti sajnos megsemmisült, ám felirata tartalmát két részletből, illetve egy egységes leírásból ismerjük. A szöveg nem evangéliumi idézet, és nem is liturgikus részlet, ahogy azt várnánk. Mindazoknak, akik a középkori építőmesterek névtelenségét hirdetik, bizonyára meglepetést jelent:

"Isten kegyelméből az Úr 1220. esztendejében kezdték meg e szentegyház építését. Ama időben Evrart volt a püspök, Lajos, Fülöpnek fia pedig Franciahon királya. Ki e művet alkotá, Robert de Luzarches mesternek hívatott, őt követé Thomas de Cormont, őutána pedig fia, Renaud következe, ki e feliratot készítteté az 1288. esztendőben."

A három építész képmását hófehér márványba vésték, méghozzá a püspökével együtt. Egyébként nem csupán a vezető építészek örökítették nevüket az utókorra. Autun városának híres timpanonján a következő szavak szerepelnek: Gislebertus fecit hoc opus - Gislebertus készítette e művet. S az épület más szegletein: oszlopfőin vagy zárókövein is akadnak ehhez hasonló szerzői bevésések. Rouen székesegyházának egyik boltozati zárókövén büszkélkedő vésés látható: Durandus me fecit - Durandus készített engem. A híres mester, Clément de Chartres is aláírta színes üvegablakait. (...)

Bajos elképzelnünk, hogy gondos sorszámozás nélkül miként rendszerezhették azt a töméntelen szobrot, melyekkel a kapuzatokat, a párkányzatot és a kórusokat díszítették. Persze azért tévedtek is olykor. A Notre-Dame falára fordított sorrendben helyezték fel a hónapok jelképeit. Reims székesegyházának építésekor ki akarták küszöbölni az efféle hibát. Az ottani mestereknek háromezer szobrot, valóságos hadsereget kellett elhelyezniük. Ezért mindegyiknek a helyét előre pontosan megjelölték a falon.

(Zsille Gábor fordítása)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu