A sátán a történelemben

Sátán a történelemben? Első pillantásra merésznek tűnik a cím, mert eszünkbe juttatja Schütz Antal filozófiailag megalapozott és dogmatikailag kimunkált emlékezetes művét, amelynek címe: Isten a történelemben. Azért merész a föntebbi cím, mert azt a hamis képzetet kelti bennünk, hogy a történelemben a Sátán Isten vetélytársa, sőt, valamiféle titkos "hatalomátvétellel" egyenesen ő a történelem ura. Volt már a kereszténység történetében olyan téveszme, amely külön "istent" képzelt el a rossz eredetének magyarázatára. Pedig ebben is érvényes a Teremtő és a teremtmény viszonya. A sátán nem "ellen-isten". Nincs szó, nem is lehet szó egyenrangú szellemi erők szembenállásáról.

1981. május 13. - merénylet II. János Pál pápa ellen

Mi lehet a Sátán szerepe az üdvösség történetében? Mert a profán emberi történelem a megváltás perspektívájában az üdvösség történetévé magasztosul, minden szenvedésével és megpróbáltatásával együtt, ami a világban van. Amit a sátán engedélyül kapott - tudjuk -, az a csábító szerepe. Csak a következményei homályosak: legalapvetőbben az, hogy sátán sohasem irányíthatja a történelmet mint az üdvösség történetét. Nem tud oda hatni, hogy Isten üdvözítő tervét érvényesülésében megakadályozza és kudarcba fullassza. Sokan úgy képzelik és mondják, sőt le is írják, hogy a világ a sátán hatalma alatt áll. Ez sohasem volt így, és nem is lehet. Rossz a hasonlat, ha a sátánt egy repülőgépet eltérítő terroristának képzeljük.

A gonosz történelemformáló, illetve deformáló hatása emberek közvetítésével történik. A történelem nagy gonosztevői tehát nem háríthatják át a felelősséget a sátánra vagy ördögi hatalmakra. Pedig ez a törekvés, kicsiben és nagyban egyaránt jellemző ránk. Szabadulni szeretnénk a felelősség alól, Isten és ember előtt. Megpróbáljuk átruházni a felelősséget a génjeinkre, a körülményekre vagy éppen a Kísértőre. A "kényszer hatására cselekedtem" nem lehet kibúvó, csak kivételes esetekben. Hiszen még egy háborús katona sem mentegetődzhet azzal, hogy "parancsra cselekedtem", ha a parancs például ártatlan emberek meggyilkolása. "A Kígyó csalt meg engem", mondja Éva az ember bűnbeesésének kateketikai képében, amelynek üzenete ebben a tekintetben is érvényes. Hiszen mindannyian átmegyünk a kísértések próbatételén. Ki így, ki úgy. S a lényeget tekintve ugyanúgy. Védekező manőverünk pedig Éva manővere. Nekünk azonban egész életünk próbatétel is egyben. S hívő emberekként miért vonnánk kétségbe, hogy bennünket is elér a megkísértés, és nem is egyszer. Az ember szabad akaratának legnagyobb próbatétele: igent vagy nemet mondani Isten üdvözítő akaratára. A sátán még a világosság Angyalaként nemet mondott, Mária szavai az üdvösség igenjét jelentik: "legyen nekem a te igéd szerint", vagyis "legyen meg a te akaratod".

Kereszténynek lenni ebből a szempontból azt jelenti, hogy fölismerem, mit jelent az üdvösségtörténet nagyszabású drámája, és abban a saját szerepem. S ehhez kell a megkülönböztetés karizmája. A játékban különböző sugallatok jönnek felém. S meg kell tudnom, kitől van a sugallat, emberek által, vagy a színfalak mögül. Mihály vagy Lucifer? Ez itt a kérdés. S ehhez kell tudnom, hogy ha elrontom a szerepem, ha rosszul játszom, akkor sem háríthatom át a felelősséget a színfalak mögül jövő kísértő sugallatára, vagy arra, hogy nekem ezt a rossz tanácsot adta valaki - ha felnőtt vagyok. Az emberi történelem nagy gonosztevőit egyre inkább számon tartjuk. Akár televíziósorozat keretében is. Vannak, akik százezerszer több szenvedést és halált okoztak, mint a sorozatgyilkosok. Mégsem kaphatnak fölmentést azzal, hogy a "gonoszság atyja" tehet minderről. A világban megtapasztalt rossz rettenete, a gonoszság hatalma az ember által árad el a történelemben. Azok által, akik Isten akarata helyett a sátán sugallatára mondják ki, de saját döntésükkel: "Legyen meg a te akaratod." A felelősség az emberé. Az enyém is, a magam helyén és a magam szerepkörében.

Boda László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu