Az Olvasó írja

Taps a villamosmegállóban A nagyvárosi misszióról

Az esztergomi városmiszsziós hetünk után budapesti hétre is próbáltam eljutni. Leginkább az esti programokra jutottam el a hétköznapokon. Nagyon jó volt megtapasztalni azt a különbséget, ami egy nagyvárosi és kisvárosi miszszió között érezhető. Legnagyobb tapasztalásom és élményem, hogy sokan vagyunk! A jelről felismerhettük egymást: a városmissziós logóról a ruhán, a táskán... Érdekes, hogy a nagyobb rendezvényeken mindig találkoztunk ismerőssel - esztergomival. Ez bensőségessé tette számomra az adott helyszínt, és otthonosabbá is. Például a Blaha Lujza téren, ahol segítőként tevékenykedtünk feleségemmel, és részesei lettünk az utcai misszió csapatának. Idegen embereket szólítottunk meg, embereket, akiket sohasem láttam, és talán soha nem is fogok látni. Buszokról özönlő tömeg, békésen ülő hajléktalan, randevúra várakozó fiatal, menedzser és ittas munkásember, professzor és tinédzser. Ez a változatosság egyszerre van jelen a téren, és közöttük a fehér missziós pólós fiatalok, akik igekártyát osztanak, és megszólítanak. Szemerkélni kezdett az eső: a megszólítások esernyő alatt, intim légkört teremtettek. Lelkesedés és kihívás. Valamelyik felkészítésben azt hallottam, hogy a nagyvárosban a megszólítás azért könnyebb, mert nem igazán ismernek fel minket. Valóban. Én sem ismerem, ő sem ismer. Ez ad könnyebbséget. Esztergomban sokan tudják, ki vagyok, s tudjuk, hogy ki a másik, másnap is fogunk találkozni. A nagyvárosi, személytelenebb változat könnyebbé teszi és bátrabbá a megszólítókat. Nincs és nem is lehet előítéletünk a szembeérkezővel, mert nem tudunk róla semmit. Talán az isteni kegyelem és az imáink mellett a személyes környezetünkből fakadó magatartásunk, az emberekhez való hozzáállásunk is segített abban, hogy többeket tudtunk megszólítani.

A Westend City Center tetőteraszán nagy élmény volt hallani, hogy a plázamenedzsment visszavárja és kéri a szervezőket hasonló értékadó programok megtartására. A Nyugati téren a kamion platóján táncoló, színdarabot előadó fiatalokat megtapsolta a villamosmegálló várakozó tömege is, s elhangzott, hogy "klassz, hogy amerre megyünk a városban, mindenhol koncert és jókedv van". A Bakáts téren táncoltak az utcán, és a szomszédos házasságkötő terem előtt egy esküvőre várakozó násznép tapsolt a produkciónak. A Szent István-bazilikában a gyógyító ima után egymás után mentek ki az emberek tanúságot tenni tapasztalataikról. A Tűz evangelizáción a nyitott sátorban táncoltak, és személyes közbenjáró imát kértek a hosszú sorokban várakozók. Egy fővárosi pub-ban pedig a törzsközönséget gyónási lehetőség, kápolna, "tanúságtételek" feliratú útmutató nyilak fogadták a pincetermekben. És egy szokatlan kép a nagyvárosban: a villamoson köszönnek nekem és mosolyognak rám: rajtuk és rajtam is városmissziós kitűző van - összetartozunk.

Tóth László

Esztergom

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu