ÁLMODIK A MÚLT

Egy derűs kőfaragó díszítőkedvéről

Az évszázadok során számtalan formában írták nevét az oklevelek és a térképek, de lényegében mindenütt megmaradt a Kőröshegy név. Először Szent László király 1082-ben kelt oklevelében olvassuk a "keurushig" helységnevet. Egy 1102-ben kiadott pápai bullában a "Caurisi" faluban lévő, Szent Márton tiszteletére szentelt egyházról olvasni. Tehát ekkor már állt itt egy templom vagy kápolna. E templom fontosságát és nagyságát mutatja egy 1518. évi (kései) adat, amelyből megtudni, hogy több oltára is volt.

Hogy az itt látható templomról szólnak-e az oklevelek, vagy egy másikról, ez a kérdés azért merült fel, mivel ez a templom a ferencesek tulajdonában állt. A rend 1229-ben jött Magyarországra. Hogy mikor telepedtek meg a barátok Kőröshegyen, arról nincs adatunk: Szőnyi Ottó szerint ez jóval 1339 után történhetett. Hogy kié volt a templom és mikor épült, erre nézve több elmélet is született az idők folyamán, de valószínűleg a helyes választ Rómer Flóris adta, aki - Fényes Elekre hivatkozva - azt írja, hogy "Kőröshegyen már a középkorban két templom volt: a román stílusban épült plébániatemplom, amely nyomtalanul elpusztult, és a Ferenc-rendiek XV. században épült kolostortemploma."

A templom teljes hossza kívülről közel 34 méter, és a tornya is majdnem ilyen magas: 32 méter. Nyugati kapuja fölött kerek ablak - az úgynevezett rózsaablak vagy Szent Katalin kereke - található, melyben egy középső hatszöget kőrácsos halhólyagmintával díszítettek.

Kívülről, a templom déli oldalán öt, a délnyugati és a délkeleti sarkán egy-egy, s az apszis három oldalánál is egy-egy támpillér helyezkedik el. A templom külsejét formában, anyagban, színben a legnagyobb egyszerűség, nyugalmasság és szabályosság jellemzi. "A szerkezeti részek szinte puritán mezítelenségben, díszítés nélkül, csakis helyes arányaikkal és elhelyezésük ritmusával érvényesülnek, annak bizonyítékául, hogy ilyen módon is lehet az épület megjelenését a monumentalitás hangulati szintjére emelni - írja 1924-es ismertetőjében Szőnyi Ottó. - Csak az ablaknyílások tagozásában nyilatkozik meg az építész vagy kőfaragó díszítőkedve. Itt nincsenek egymás hegyén-hátán fölfelé furakodó baldachinos és kúszó levéldísszel borított toronyfiak (fiálék), áttört művű oromzatok, a tetőpárkány feletti csipkeszerű kőkorlátok, mély öblű, szobrokkal és domborművekkel elhalmozott kapuzatok, többszörös ifjodással, nyársszerű csúccsal égbe fúródó torony és egyéb, a különben szigorúan szerkezeti jellegű csúcsíves stílusú templomok díszítőkészletéhez tartozó művészi bravúrdarabok, amelyek annyira elbájolták a középkor emberét, de a mai kor szemlélőjét is. Az építési anyag nem a szépen faragott kockakő, hanem a vakolattal borított tégla s csak itt-ott, inkább toldáskép alkalmazott terméskő. De éppen ez az egyszerűség, mely az igénytelen falusi házak környezetéhez simul, teszi olyan finoman stílusossá a kőröshegyi templomot." Az épületet többször is renoválták, legutóbb 2002-ben.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu