A szabadság városa - Gdansk (1.)

Az évszázadok alatt kialakult magyar-lengyel történelmi és személyes barátságok "hatóköre" többnyire nem ér el Lengyelország északi régióiig. Krakkót jól ismerjük, Varsót is meglehetősen, a Balti-tenger partján fekvő Gdan´sk városát viszont már alig. Észak-Európa egyik legszebb óvárosát találjuk itt, és a hely gazdag szellemi örökséget őriz, továbbá a szabadság melletti hiteles kiállás erényét is példázza, amely a XX. század végén a kelet-európai rendszerváltás mérföldköve lett.

A Mária-dóm

Gdan´skot városként Gyddanyzc urbs néven először a Jan Kanapariusz által 999-ben írt Szent Adalbert-legenda említi, mely szerint Adalbert - a városhoz közeli pogány porosz területen elszenvedett vértanúságát megelőzően - 997-ben a városban járt. A település VI. Sándor pápa bullája nyomán kapott városi jogokat (1260), ekkortájt engedélyezték azt is, hogy Domonkos napján vásárt tartsanak itt.

Az utolsó ítélet - Memling szárnyas oltára

A hosszú évszázadokon át Danzig néven ismert város 1997-ben ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját. Pomeránia központjában az évszázadok folyamán számos népcsoport élt. Az egykor gazdagságáról híres Hanza-város lakosságát az idők folyamán a lengyelek mellett főleg németek, hollandok, dánok, svédek, flamandok és nem utolsósorban egy zsidó nemzetiségű kolónia alkották. A város neves szülötte Arthur Schopenhauer (1788-1860) filozófus, és a Nobel-díjas író, Günter Grass, akinek világhírnevét úgynevezett danzigi trilógiája alapozta meg.

Az egykori gazdag Hanza-város

A város és lakóinak sorsát a II. világháború pecsételte meg: először a németek akarták teljesen a maguk képére formálni a várost, majd a szovjetek szerették volna - tervszerű bombázásaik révén - a térképről is letörölni a "német várost" és örökségét (Drezda mellett itt volt a legnagyobb a bombázás okozta rombolás, az egész óváros elpusztult). Az 1950-es évek zavaros lakosságcsere-programjai közepette született meg az a bölcs döntés, hogy helyreállítják a város több száz éves épített örökségét. Az eredményekre az idelátogatók kisebb csodaként tekintenek.

A város egyik fő nevezetessége az egykori Királyi út, mely a Felső-kaputól a Hosszú utcán át vezet a Zöld kapuig. Megválasztásuk után a lengyel királyok látogatásuk alkalmával mindig ezen az útvonalon vonultak be a városba. Az út éke a XVII. században emelt Arany kapu, mely a város címerében található és az épületen elhelyezett aranyozott királyi koronáról kapta nevét. A Hosszú utca mentén megcsodálható a számtalan, szebbnél szebb díszített homlokzattal rendelkező egykori polgárház, ezek legszebbike a ma múzeumként működő Uphagen-ház.

A Hosszú utca térré szélesedve ad otthont a város leghíresebb polgári építményeinek: a toronnyal ékesített, késő reneszánsz stílusú városházának, az Artus-háznak (gyönyörű gótikus belső udvara van), az Arany háznak és a tér közepén helyet kapó városi jelképnek, az 1633-ban emelt és a római mitológia istenségét megformázó Neptun-kútnak.

A város és Európa egyik nevezetessége a Mária-dóm. Az 1343-ban épült szentély a lengyel templomok királynője, a világ legnagyobb téglából épült temploma: a főhajó 105,5 méter hosszú, a kereszthajó 66 méter széles. Ékessége az 1420-ban készült Szent Szűz-kegyszobor, a XV. században épült, és még ma is működő csillagászati óra (az idő mellett a napokat, a mozgó ünnepek napjait és a hold alakját is mutatja; minden délben az Ádámot és Évát, az apostolokat, a háromkirályokat és a halált megjelenítő figurák menete vonul el előtte), és a tízparancsolatot megjelenítő nagyméretű táblafestmény (érdekessége, hogy mind a tíz parancsot kétszer ábrázolta az ismeretlen alkotó: az isteni akarat teljesítését és annak elutasítását). A templom Szent Györgyről elnevezett oldalkápolnájában találjuk a flamand Hans Memling alkotását, az 1467 és 1471 között készült Utolsó ítélet elnevezésű szárnyas oltárt. A nagyméretű, csodálatos alkotás magával ragadja a látogatót: középen Krisztus a szivárványon trónol, körülötte a Szent Szűz és az apostolok, lábainál az utolsó ítéletet trombitaszóval jelző angyalok találhatók. Az alkotás közepén Szent Mihály főangyal - a háttérben a fehéren izzó horizonttal - választja ketté az ítéletkor mezítelen (azaz Isten előtt egyenlő) embereket. Jobbján, a mennyek országának kapujában az üdvözülteket Szent Péter apostol és az angyalok, míg balján a kárhozottakat az ördög és segítői, valamint az örök tűz várják.

Kuzmányi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu