Homíliavázlat

A rabló felebarátja?

Jézus boldogan tudja, hogy az ő felebarátja a mennyei Atya. Jó híre, az evangélium pedig éppen az, hogy az ő felebarátja, az ő Atyja a mi felebarátunk, a mi Atyánk is. A felebarát szó itt nem fél barátságot jelent, hanem éppen az ellenkezőjét: a teljességet, a legteljesebb jelenlétet. Egész barátságommal, egész lényemmel a tied vagyok. Egészen a tied. Isten szerető lénye mint léttér, élettér vesz körül. Nincs közelibb az ő közelségénél.

Ahogy az éltető, friss levegőt csak úgy tudjuk teljes tüdőnkkel befogadni, ha a kilégzésünk is teljes, úgy Isten szeretetét, jelenlétének áldását is csak úgy tudjuk befogadni, ha továbbadjuk, ha éber figyelemmel, jó szívvel, áldozatkészen vagyunk jelen az éppen ránk szoruló számára. De ha idegenkedünk tőle, ha nem akarunk tudomást venni róla, ha nagy ívben kikerüljük, csak hogy ne kelljen semmi áldozatot hozni érte, idegenné válunk. Elidegenedünk Istentől, embertől, önmagunktól. Isten jelentéktelenné, a család terhessé válik, magam pedig kiégetten üressé. Ez a közöny.

Az irgalmas szamaritánus (Adam Elsheimer, Louvre)

A csupán rítusvallásosság nem elég. Ha nem adjuk tovább az áldást a szeretet "itt és most" engedelmességében, akkor fogadni sem tudjuk, és ha nincs áldás az életünkön, akkor kizárjuk magunkat az áldottak közösségéből (Mt 25,34), és átkozottakká válunk (25,41).

A legváratlanabb helyzetekben, sőt leginkább a váratlan helyzetekben lesz mintegy megvilágosodássá, hogy Isten a felebarátunk, hogy ő a legközelebbi hozzánk tartozó, a félelmetes helyzetekben az óvó, a védő, az oltalmazó erő. A május 4-i Széna téri bankrablás során egyetlen túsz maradt sértetlen. Ő mondta el, hogy a bankban, arccal a földön fekve, miközben a rabló veszedelmes idegességében, fegyvereivel hadonászva gyalogolt a lódenkabátján, s bakancsa böködte az oldalát, minden félelme közepette, ott, a halál mezsgyéjén oly világossá vált számára, hogy van Isten, van oltalom, oly nyilvánvalóvá lett számára a 139. zsoltár valósága: "minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet". Az anyagiak, amelyekért ez a véres komédia dúl, e Jelenlét valóságához képest olyan semmik, nevetséges semmik - vallotta a kiszabadult túsz. És aki megérezte Isten barátságát a veszedelem közepette, az az első adandó alkalommal tovább is adta.

Amikor véget ért a rettenet, érdeklődött a túszejtő szerencsétlen iránt, és megtudta, hogy megölték, akkor - ahogyan ő mondta el, úgy írom le: "sírtam, imádkoztam érte". A túsz, megtapasztalva Isten barátságát, a közbenjáró ima tettében felebarátjává lett a túszejtőnek.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu