Találkozás az anyaországgal

Kárpát-medencei kispaptábor - kilencedszer

A Rákóczi Szövetség legfontosabb vállalásai közé tartozik a magyar kultúra ápolása és támogatása. Sokirányú tevékenységük része a Kárpát-medencei magyar kispaptábor megszervezése, amelynek - 1999 óta immár kilencedik alkalommal - a Pannonhalmi Bencés Gimnázium kollégiuma adott otthont. A papnövendékekkel és vezetőjükkel budapesti kirándulásuk egyik állomásán, a Szent István-bazilikánál találkoztunk.

Fotó: K. P.

Amíg a csoport innen-onnan érkező, nézelődő tagjait a bazilika főkapujánál várjuk, a tábor szervezője, Kiss Péter elmondja: felhívásukat minden magyarországi szemináriumba elküldték, de azok is "népszerűsítették" a programot, akik a korábbi években már részt vettek rajta. Idén huszonhárom főből áll a csapat, ami a korábbi évek statisztikáit nézve nagyjából stabil létszámnak tekinthető. A visszatérők mellett mindig jönnek újak is. A tábor bázisa Pannonhalma, ahol a fiatalok bekapcsolódnak a bencések életébe, részt vesznek a szentmiséken, közös imádságokon, énekléseken. Idén többek között Várszegi Asztrik főapáttal, Pintér Ambrus és Áment Lukács bencés szerzetesekkel, valamint Bolberitz Pál filozófiaprofesszorral találkoztak, illetve Székesfehérvárra, Zircre és Budapestre kirándultak. Fővárosi "portyázásra" egyébként első alkalommal került sor a tábor történetében. A rövid városnézést követően - amely valójában a bazilika panoráma-kilátójának meghódítását jelentette - a fiatalok az egyházi könyvesboltok meglátogatását is tervbe vették. Nem véletlenül, hiszen a hiányzó "szakirodalom" becserkészésére nem mindig van mód.

Kiss Péter a tábor jelentőségét abban látja, hogy az alkalmat ad az anyaországból és az elcsatolt területekről érkező kispapok találkozására. Az öt nap célja emellett az ismeretek gyarapítása, hiszen ha valaki lelkipásztorként közösségformáló keresztény értelmiségi lesz, nem árt, ha képes hozzászólni a közügyekhez, választ tud adni az aktuális társadalmi kérdésekre és a szociális érzékenység elmélyítésére is törekszik.

A papnövendékeknek bőven volt miről beszélniük: ahány helyről jöttek, annyi problémával vagy éppen örömmel szembesültek. A Felvidéken például komoly gond, hogy a magyar szülők szlovák iskolába íratják be gyermekeiket, ami meggyorsítja az asszimilációt. Egy magyar lelkipásztornak kiemelt szerepe van abban, hogy az adott településen elősegítse a nyelv, a kultúra megőrzését, s ezzel a magyarság megmaradását.

Zolcer György a pozsonyi szemináriumból érkezett. Mint mondja, Szlovákiából sokan jönnek tanulni Magyarországra, és innen már nem is mennek vissza. Magyar plébániára néha éppen azért kerül szlovák pap, mert nincs elég magyar lelkipásztor. - De az is előfordul - teszi hozzá az ugyancsak felvidéki származású Kiss Péter -, hogy egy-egy szlovák püspök nem fogadja vissza azt, aki magyarországi szemináriumban végzett.

A székelyudvarhelyi Elekes Szabolcs Gyulafehérváron tanul. Tetszik neki a tábor: fontosnak tartja az új ismereteket, a találkozásokat, és a magyarságot érintő kérdésekről való gondolkodást is. Persze az sem utolsó szempont, hogy egyháztörténetileg fontos helyeket, városokat, székesegyházakat látogatnak meg ilyenkor.

Kárpátalját két - Nyíregyházán tanuló - görög katolikus szeminarista képviseli. Erdélyi kispaptársához hasonlóan Szkoropádszki Péter sem "gólya" a táborban. Másodszor vesz részt a programokon: így legalább évente egyszer lehetőség van arra, hogy "a latin testvérekkel eszmét cseréljenek". Sok minden szóba kerül, természetesen a cölibátus kérdése is.

- Kárpátalján, a görög katolikusoknál nincsenek a felvidékihez vagy a csángóföldihez hasonló problémák - mondja derűsen. - A Magyarországon tanulók közül mindenki visszamegy szülőföldjére. Egyáltalán nincs paphiány. Sőt, mindeddig a magyar nemzetiségű és anyanyelvű fiatalok magyar lakta helyekre kerülhettek, ezek a parókiák azonban "elfogytak", így lesznek, akiknek vegyes nemzetiségű területen kell szolgálniuk. (Még Szlovákiában is be tudták tölteni a magyar görög katolikus egyházközségi helyeket.) A püspök egyre kevesebb növendéket küld Magyarországra, mondván: a fiúknak érdemes jól megtanulniuk ukránul. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a lelkipásztor tanulóéveit követően tisztán magyar közösségben tud-e majd dolgozni. Kárpátalján viszont otthonos a tolerancia, a lakosság sokszínű, a különböző nemzetiségek nem ellenségeskednek...

Szikora József ugyancsak a nyíregyházi szeminárium növendéke. Ő - másodmagával - anyaországi résztvevő, aki jelenlétével szerette volna kifejezni, hogy a magyar kispapok számára fontosak a határon kívül élő társaik.

Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu